A Balaton-felvidék egyik különleges szépségű helyén, a tanúhegyek ölelésében fogadott örök hűséget egymásnak az ajkai származású Lukonics András Benedek és a tatabányai Tóth Eszter. A Szent György-hegy keleti lábánál fekvő Agrosz Rendezvényközpont adott otthont a két hitvalló keresztény fiatal egyházi esküvőjének és az azt követő ünnepi vacsorának.

Egy különleges hely, és közös emlékek

A Hit Gyülekezete tulajdonában álló, közel 30 hektáros területen fekvő rendezvényközpont évről évre ifjúsági táboroknak, gyülekezeti képzéseknek és imaösszejöveteleknek ad otthont. Emellett lehetőséget biztosít családoknak is arra, hogy a világ zajától távol, természetes környezetben pihenjenek.

A területen egy akácerdő is található, amely egészen a szomszédos kis falu, Kisapáti széléig húzódik. A rendezvényközpont kertjének egyik büszkesége a 109 fából álló gyümölcsöskert, amelyet a Hit Gyülekezete önkéntesei ültettek 2021 novemberében, a Nemzeti Biodiverzitás- és Génmegőrzési Központ támogatásával. Az Agrosz ezzel egy olyan országos együttműködés részese, amelynek célja a Kárpát-medencében őshonos, régóta termesztett gyümölcsfák megőrzése.

Szívet melengető látvány, ahogyan az alma-, barack-, körte-, szilva-, cseresznye- és meggyfák rendezett sorokban állnak a gyümölcsösben, miközben tyúkok kapirgálnak körülöttük. A mintegy harminc tyúk mellett szürkemarhák, bárányok és egy csacsi is otthonra talált a majorban.

András és Eszter számára ez a hely nem csupán egy szép rendezvényközpont. Korábban többször is végeztek itt önkéntes munkát, részt vettek a kert kialakításában, a kerítésépítésben és a tevékeny gazdatáborok munkájában is. Az itt szerzett közös élmények, az imahétvégék és az ifjúsági táborok szellemi élményei egyre közelebb hozták hozzájuk ezt a helyet.

András Győrben tanult járműmérnöknek, és az egyetem befejezése után is a városban maradt, ahol jelenleg is él és dolgozik. Eszter gazdálkodás és menedzsment szakon szerzett felsőfokú végzettséget.

„Nem jó az embernek egyedül lenni…”

Az esküvői szertartásnak az épületek által körülölelt belső udvar zöld pázsitja adott otthont. A fehér székek, az aranybarna szalagdíszítések, az őszi virágkompozíciók és a vén diófa ágai között lágyan leomló fehér anyag romantikus, bensőséges hangulatot teremtettek.

Itt várta boldogságtól sugárzó arccal szerelmét a vőlegény, hogy a jelenlévők előtt is kifejezhessék egymás iránti elköteleződésüket.

A szertartást vezető lelkész, Grósz István ezúttal nem szokványos képpel, hanem a kertészkedésből merített gondolatokkal szólt a fiatalokhoz és a násznéphez.

A bibliai alapigét Mózes első könyvének 2. fejezetéből választotta: „Nem jó az embernek egyedül lenni…” (1Mózes 2:18).

Isten kertbe helyezte az első emberpárt, és megbízta őket, hogy műveljék és őrizzék azt – együtt.

Az Úr nem egyszerűen egy kertet adott Ádámnak és Évának, amelyben jól érezhették magukat. Feladatot is bízott rájuk: művelniük és őrizniük kellett azt.

Aki valaha gondozott kertet, jól tudja, hogy a kert nem marad magától szép. Amit ma elültetünk, azzal holnap már foglalkozni kell. A növényeket meg kell öntözni, a gyomot ki kell húzni, a vesszőket időnként meg kell metszeni, a talajt ápolni kell. A kártevőket pedig jobb akkor észrevenni, amikor még csak egy-két levél fonákján jelennek meg.

A házasság is ilyen. Nem elég egyszer azt mondani: „Szeretlek.” A szeretetet mindvégig gondozni kell. Nem elég egyszer kimondani: „Veled akarom leélni az életem.” Újra és újra egymást kell választani a hétköznapokban is, hiszen a házasságban sem minden nap egyforma.

Vannak tavaszok, amikor minden könnyű, friss és reményteli. Vannak nyarak, amikor sok a munka, nagy a felelősség, és néha a hőség is próbára teszi az embert. Vannak őszi hónapok, amikor megláthatjuk egész éves munkánk gyümölcsét. És vannak telek is, amikor úgy érezzük, mintha megállt volna az élet.

De a kertész tudja: a téli kert sem halott kert. A föld alatt tovább folyik az élet.

Talán egy hosszú, boldog házasság egyik nagy titka éppen az, hogy megtanuljuk: nem minden időszakban kell ugyanazt várnunk.

Van, amikor virágzik az élet. Van, amikor gyümölcs terem. És van, amikor csak hinnünk kell abban, hogy a gyökerek még élnek. A kertet azonban ilyenkor is őrizni kell.

Legyünk hálásak azért, hogy az élet kertjében nem egyedül kell dolgoznunk! Isten a házasságban nem egyszerűen egy embert ad mellénk, hanem társat.

Valakit, akivel együtt lehet örülni és sírni, együtt lehet tervezni és dolgozni, akivel együtt öregedhetünk meg. Valakit, akivel közösen őrizhetjük azt a kertet – a házasságunkat és a családunkat –, amelyet Isten ránk bízott.

Közös munka, közös örömök

Az együtt munkálkodás öröme már a jegyesség idején is megmutatkozott András és Eszter életében. Mindketten szívesen sütnek-főznek, így hamar közös alkotótevékenységgé vált a családi eseményekre készített torták sütése és díszítése.

Az így megszerzett tapasztalat bátorságot adott nekik ahhoz, hogy a saját esküvői tortájukat is maguk készítsék el.

A nem kis vállalást az esküvői készülődés hajrájában is nagy gonddal végezték, az eredmény pedig magáért beszélt. A torta nemcsak látványos és dekoratív lett, hanem rendkívül finom is. Az egyes emeletek különböző ízeket rejtettek, a felhasznált alapanyagok között pedig valódi gyümölcsök és természetes hozzávalók – eper, málna, dió, mák és citrom – is szerepeltek.

A gratulációk után az ünneplés a rendezvényközpont barátságos eleganciával kialakított kistermében folytatódott.

Őszi színek, személyes részletek

Az esküvő egész hangulatát az ősz meleg színvilága határozta meg. A vacsoraasztalokat terrakotta színű futók díszítették, rajtuk kisebb csoportokban elhelyezett zöld és fehér vázákkal, amelyekben őszi árnyalatokban pompázó virágok kaptak helyet. Külön öröm volt, hogy a dekoráció egyes virágai, köztük a rézvirágok és a dáliák, a vőlegény édesanyjának kertjéből érkeztek.

Az asztaljelölő táblák is egyedi alkotások voltak: préselt és szárított virágokból összeállított apró kompozíciók köszöntötték a vendégeket.

A sok meleg szín, a virágok és a rusztikus elemek egységes, otthonos légkört teremtettek. A fiatalok saját kezűleg készített, raklapból kialakított üdvözlőfelirata, a hatalmas fonott kaspókban elhelyezett szárított bugás hortenziák, valamint a jókívánságoknak és a süteményeknek helyet adó asztalokat díszítő búzakalászcsokrok mind ezt a természetközeli hangulatot erősítették.

Az ifjú pár arcáról egész nap őszinte öröm és boldogság sugárzott, ahogyan az örömapák és az örömanyák arcáról is. A meghívottak pedig kiváltságosnak érezhették magukat, hogy részesei lehettek ennek a különleges napnak.

A sok humorral fűszerezett kvízjáték, majd a fergeteges hangulatú körtánc méltó lezárása volt az ünneplésnek.

Sok boldogságot, András és Eszter!

Szívből kívánjuk, hogy közös életetekben mindig legyen helye a szeretetnek, a hitnek, az örömnek és az egymás iránti türelemnek!

Kívánjuk, hogy házasságotok kertje sokáig zöldelljen, virágozzon és bőséges gyümölcsöt teremjen – a könnyebb és a nehezebb időszakokban egyaránt!

Grósz István

Fotók: Tóth Tibor