Kezdetek:

 

Amióta csak az ember saját erőfeszítéséből kell, hogy élelmet szerezzen, a vadászat biztosít megfelelő tápanyagú és tartósságú, továbbá mennyiségű táplálékot. Ez változott az évszázadokkal.

 

Természetesen számos hagyomány alakult ki emberi sajátosságok okán maga a prédaszerzés és annak tisztelete köré. Ilyen sajátosság lehet akár a trófeaszerzés, vagy egyéb, a vadászatról emlékül szolgáló tárgy vagy állati testrész megőrzése.

 

Jelen:

 

Elsősorban az élelemszerzés és a ruházkodás célját szolgálta a vadászat. Az idő múlásval és a népességnövekedéssel,urbanizációval járó kihívásokkal maga a vadvilág tervszerű gazdálkodása elengedhetetlenné vált. A megfelelő egyedszám fenntartása, túlszaporodottság megelőzése, beteg, fertőző vagy életképtelen egyedek kilövése mind az ember és az vadállományok érdeke napjainkban is.

 

Egy fizikailag- hormonálisan vagy genetikailag- beteg, vagy agancsminőségben gyenge egyed kilövése az őt körülvevő társai, populáció érdekében szükségszerű. Amennyiben ilyen egyedek maradnak meg, ezek elszaporodnak, így hasonló utódok és végül gyenge vagy épp kipusztulásra hajlamosabb populációk kerülnek erdeinkbe.

 

A vadászat nem a nemesi rétegek uralkodásvágyának kitöltésére vagy épp szórakozására van, mint azt napjainkban számos embertársunk gondolja, hanem helyesen kivitelezve maga az egyik legaktívabb természet- és környezetvédelmi tevékenység.

 

Az állományszabályozás mellett a vadgazdálkodás további részei: bevett szokásként működő trófeáért, hobbi gyanánt vagy magáért a húsért történő vadászat. Ez olyan anyagi hátteret nyújt azon vadásztársaságok számára, akik gyakran több ezer hektáron végzik azt a munkát, ami nélkül a vadállományok, populációk egészséges fennmaradása elképzelhetetlen.

 

A vad kárt tehet túlszaporodásával vagy épp pusztulásával. Ezt befolyásolják a környezeti tényezők mint például az esetenként túlzó ragadozás, amit az apróvad vagy a védett fajok rendszerint elszenvednek a meggfelelő vadgazdálkodás hiányában. Beláthatatlan ökológiai károk keletkeznének a nem tervszerűen,hibás kivítelezéssel amelyek beláthatatlanok.

 

Ilyenek például:

 

Őshonos fajok visszaszorulása a konkurens vadfajok felszaporodásával.

 

A vaddisznó állományának növekedésével túrásuk is sokasodik, mely károsítja a talajt, az azon termő fokozottan védett növényeket. Egyéb módón pedig épp fiókákat és fészekaljakpusztítanak.

 

Monokultúrák alakulhatnak ki, mivel a vad táplálkozásása során válogat a növények közt és az erdei táplálékot részesíti előnyben. A kevésbé kedvelt, rágásnak ellenállóbb növényfajok maradnak meg ami táplálékszegénységhez, emésztési problémákhoz és a mező-erdőgazdaságokban több vadkárhoz vezet.

 

Az erdő természetes megújulása elmaradhat, a túlszaporodott nagyvad lerágja a fiatal csemeték vezérhajtásait, így erdősítések,természetes újjulatok szenvedhetnek óriási kárt.

 

Természetesen ez sok vadgazdálkodó célszerű feladata is,hogy a ezek mellett, a hosszútávon megfelelő trófeájú egyedek felnevelkedéséhez nem mennyiségi hanem minőségi vadgazdálkodásra van szükség.

 

Kívülről egy kölyök, egy borjú vagy bármely felnőtt egyed elejtése,elfogása, az ok-okozatok akár csak részbeni ismeretének hiányában, kegyetlenségnek tűnhetnek. De egy vadgazdálkodó, egy vadász nem csupán egyedet lát, hanem sokkal inkább állományt, és pont ez által valósulhat meg egy olyan egyensúly fenntartása, amit már az ember feladatául tudhat.

 

Ezért léteznek több évre és éves bontásban is működő hosszútávú tervek Magyarországon: öt vadgazdálkodási tájon, azon belül is 52 darab vadgazdálkodási tájegységen. Ezek nem csak a szakszerű állománykezelést biztosítják, hanem azt is, hogy bölcsen, tervszerűen vadásszunk és gondozzuk a vadat, annak élőhelyét úgy, hogy unokáink kezébe is olyan állományok és területek jussanak, amik nem elveszett fajokkal vagy populációkkal bírnak, vagy épp elsínylett élőhelyeket tartalmaznak.

 

A Szentírás a kegyelmességet és a mértékletesség megtartását számos helyen tanítja. Ezek elengedhetetlenek ahhoz a szeretethez amellyel szeretni tudjuk az Istent,az általa teremtett természetet, embertársainkat és önmagunkat is.

 

“Aki nem szeret, nem ismerte meg az Istent,mert Isten szeretet” ( 1 János 4:8 )

 

“ És mi megismertük és elhittük az Isten szeretetét, Isten szeretet,és aki szeretetben marad, az Istenben marad,és Isten is őbenne. “ ( 1 János 4:16)

 

Számtalanszor tudatosítja bennünk Isten a természet és állatvilág felé feladatunkat, ami fontos iránymutatást ad napjainkban is.

 

“És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halaiban, az ég madaraiban, a barmokban, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.”

 

Ez az uralkodás nem egy kegyetlen, leuralást jelent. Az eredeti kifejezésben az itt használt szó a “radah” mely valós jelentése a szövegkörnyezetben: gondoskod   ó képviselet vagy sáfárság.

 

Az élővilágunk megőrzése szempontjából a vadgazdálkodást lesarkítani és szélsőségekkel kezelni felelőtlenség.

 

Németh András Joel – vadgazdálkodási technikus

 

Fotók forrásai:

1. magyarmezogazdasag.hu
2. depositphotos
3. Adobe stock
4. Takács Gábor
5. Kovács Attila
6. Paksitanosvények.hu
7. Takács Ferenc