A szüret után egyre inkább elszíneződnek a szőlő levelei. A zöld lassan sárgába, a kékszőlőknél vöröses árnyalatokba megy át, majd ahogy telnek a napok, a levelek fokozatosan lehullanak. Ez természetes folyamat. A szőlő lezárja az adott évet, a növény készül a téli nyugalomra.

 

De van olyan elszíneződés is, aminek már egyáltalán nem örülünk.

 

Ez az aranyszínű sárgaság, a Flavescence dorée, röviden FD. A szőlő egyik legsúlyosabb fitoplazmás betegsége, amely hazánkban is komoly veszélyt jelent a szőlőültetvényekre.

 

Magyarországon először 2013 augusztusában, Zala vármegyében, Lenti térségében azonosították a betegséget. Azóta a hazai szőlészetben és a növényegészségügyben is kiemelt figyelmet kap. A betegséget egy fitoplazma okozza, terjesztésében pedig döntő szerepe van az amerikai szőlőkabócának (Scaphoideus titanus).

 

Az aranyszínű sárgaság nemcsak nálunk jelent problémát: Európa több országában is jelen van. Éppen ezért sokan foglalkoznak a felismerésével, a terjedésének megakadályozásával és a védekezés lehetőségeivel. Mi most a Vidám Szüreten egy rövid, közérthető írással szeretnénk hozzájárulni ahhoz, hogy minél többen felismerjék a veszélyt – és azt is megértsék, miért fontos a korai észlelés.

 

A neve első hallásra talán még szépen is hangzik: aranyszínű sárgaság. A szőlősgazda azonban tudja, hogy ez az „arany” bizony nem a jó termés ígéretét jelenti, hanem egy súlyos betegség egyik jele lehet.

 

Nem minden sárguló levél beteg

 

Szerencsére, ha egy szőlőlevél sárgulni vagy vörösödni kezd, attól még nem kell azonnal aranyszínű sárgaságra gondolnunk.

 

Ahogy írtuk, az őszi lombszíneződés természetes folyamat, de az aszály, a tápanyaghiány és más betegségek is okozhatnak hasonló tüneteket.

 

Az FD-nek azonban vannak jellegzetes jelei.

 

A levelek elszíneződnek, és gyakran jellegzetesen lefelé, a fonák felé sodródnak. A hajtások fejlődése visszamaradhat, a vesszők nem megfelelően fásodnak, és a fertőzött részek később el is pusztulhatnak. A termés sem ússza meg: a virágzat vagy a fiatal fürtök leszáradhatnak, a bogyók pedig károsodhatnak.

 

Az egyik legfontosabb dolog, amit minden szőlőtulajdonosnak tudnia kell e súlyos betegséggel kapcsolatban:

 

Önmagában a tünetek alapján nem lehet biztosan megmondani, hogy valóban aranyszínű sárgaságról van-e szó. A biztos azonosításhoz laboratóriumi vizsgálatra van szükség!

 

Egy apró kabóca, amely nagy bajt okozhat

 

A betegség történetéhez hozzátartozik egy egészen apró szereplő is: az amerikai szőlőkabóca.

 

Néhány milliméteres rovarról beszélünk, amely azonban képes arra, hogy a fertőzött szőlőről felvegye a kórokozót, majd azt egy másik, egészséges tőkére továbbadja. Ezért az aranyszínű sárgaság elleni védekezés nem egyszerűen arról szól, hogy „nézzük meg, beteg-e a szőlőnk”. Figyelni kell a betegség terjedésében szerepet játszó kabócára is.

 

A megelőzésben fontos az egészséges, ellenőrzött szaporítóanyag, valamint a megfelelő növényvédelmi védekezés is. A Nébih szerint jelenleg nincs olyan növényvédő szeres eljárás, amely magát a fitoplazmát gyógyítaná, a terjedés viszont a kabóca elleni megfelelő védekezéssel jelentősen csökkenthető.

 

A kertben nemcsak a szépről kell beszélnünk

 

Aki szereti a kertet, annak nemcsak a szép dolgokról kell beszélnie.

 

Öröm a virágzás. Öröm a termésérés. Öröm a szüret. De a kertben vannak betegségek, kártevők, aszályok, fagykárok és olyan időjárási szélsőségek is, amelyekkel szembe kell néznünk. Nem minden veszélyt tudunk elhárítani. De sok bajt időben felismerhetünk.

 

A szőlészek régen is jól tudták, hogy a megelőzéshez sokszor nincs szükség bonyolult módszerekre. Elég lehet a jó megfigyelés. Ennek szép példája egy-egy rózsatő a szőlősorok elején, vagy végén. Sok házikertben ma is láthatunk rózsát a szőlősorok mellett. Ennek alapvetően nem díszítő szerepe volt. A rózsa ugyanis érzékenyebb a lisztharmatra, mint a szőlő, ezért hamarabb megmutathatta a betegség első jeleit. A szőlősgazda, pedig ha meglátta a rózsán a lisztharmatot, tudta: ideje megkezdeni a szőlőn is a védekezést.

 

Fantasztikus, hogy egy növény mintha előre jelezné a másik számára, hogy közeledik a veszély.

 

A figyelő szem

 

A kertész egyik legfontosabb eszköze nem a permetezőgép, nem a metszőolló és nem is a kapa, hanem a figyelő szem.

 

Aki rendszeresen járja a kertjét vagy a szőlőjét, az hamarabb észreveszi, ha valami megváltozik. Egy levél más színű. Egy hajtás másképpen fejlődik. Egy növény nem úgy néz ki, ahogy néhány nappal korábban.

 

Nem minden változás jelent betegséget, de ha nyitott szemmel járunk, lehetőségünk nyílik arra, hogy időben utánanézzünk, mi is történik. A kert újra és újra megtanít arra, hogy vannak dolgok, amelyeket akkor tudunk jól kezelni, ha időben észrevesszük őket. A rózsa a szőlőtő mellett ugyanerre emlékeztet bennünket. Nem azért van ott, mert meg tudná gyógyítani a szőlőt, hanem azért, mert időben jelezhet. Az aranyszínű sárgaság esetében is nagyon fontos ez!

 

Ne keltsünk félelmet!

 

Nem kell minden sárguló levéltől megijedni. De nem szabad a gyanús jeleket figyelmen kívül hagyni. Ez is fontos része annak, amit a kert tanít nekünk.

 

Vannak dolgok, amelyek először csak apró változásként jelennek meg. Egy kapcsolatban, egy családban, a munkánkban vagy éppen a saját szívünkben. Ha ezeket időben észrevesszük, még sok mindenen lehet változtatni.

 

Senkinek sem lehet célja, hogy félelmet keltsen az aranyszínű sárgasággal szemben. Ismerjük meg, figyeljünk, és tegyük meg azt, amit megtehetünk. A veszély ismerete nem szabad, hogy félelmet keltsen. Vezethet bölcsességre és felelősségre is.

 

Van tavasz a következő évben is

 

A szőlősgazda tudja, hogy a következő évben is lesz tavasz. Újra kihajt a szőlő. Újra lehet metszeni, kötözni, kapálni, gondozni. És ha Isten is megadja, újra lesznek fürtök, amelyeket ősszel leszüretelhetünk.

 

Talán ezért is szeretjük többen annyira a kertet, mert miközben megtanít bennünket arra, hogy vegyük komolyan a veszélyeket, ugyanakkor újra és újra a reménységre is tanít.

 

A betegségek ellen védekezni kell, a bajt nem szabad elhallgatni – de a reménységet sosem szabad feladni. Ne tegyünk úgy, mintha nem lennének veszélyek körülöttünk, de soha ne essünk kétségbe.

 

Tegyünk meg minden tőlünk telhetőt, és közben maradjunk kapcsolatban azzal, akinél az Élet forrása van.

 

Figyeljünk, gondozzunk, tegyük meg, amit megtehetünk – és közben bízzunk Istenben.

 

Grósz István