Egy évvel ezelőtt egy egyszerű kérdéssel indítottunk útjára egy sorozatot: „Szeptemberben is a kertben?”
Aztán jött az október, a november, a tél, majd újra a tavasz és a nyár. Hónapról hónapra közösen körbejártuk a kertet, hogy gyönyörködjünk benne, és megpróbáljuk megérteni, mi történik éppen körülöttünk.
Írtunk vetésről és aratásról, gyümölcsökről, aszályról, esőről, virágzásról, betakarításról – és közben persze magáról az Életről is.
Most pedig ismét szeptember van.
Egy év eltelt.
És amikor azon gondolkodtam, hogyan folytassuk ezt a sorozatot, arra jutottam: talán nem ugyanazt kell tovább írni.
Egy kicsit mélyebbre kell néznünk.
Mert a kert nemcsak azt mutatja meg, hogy mi történik. A kert folyamatosan kérdez is tőlünk.
Miért kell metszeni? Miért nem terem minden évben ugyanannyit a gyümölcsfánk?
Miért hullik le a fa levele? Miért érdemes komposztálni?
És vajon miért van az, hogy amit a természetben olyan magától értetődőnek gondolunk, azt a saját életünkben olyan nehezen fogadjuk el?
MIT TANÍT A KERT? – ELINDUL A MÁSODIK ÉVAD
Ebben az új sorozatban egy-egy növény, gyümölcs, évszak, mezőgazdasági munka vagy természeti jelenség mögé fogunk nézni, és megkeressük azt az üzenetet, amit hitünk szerint maga a Teremtő Isten helyezett el benne számunkra.
Nem azért, mert minden egyes természeti jelenségnek feltétlenül van valamilyen rejtett, megfejtésre váró üzenete.
Hanem azért, mert Isten teremtett világában sok minden képes tanítani bennünket, ha megtanulunk figyelni.
Kezdjük mindjárt azzal, ami szeptemberben a leginkább kézenfekvő:
ÉRIK A SZŐLŐ
A szőlősgazda számára a szeptember különleges hónap.
Egész évben dolgozott a szőlőben. Tavasszal metszett, figyelte a rügyfakadást, később válogatta a hajtásokat, kötözött, permetezett, figyelte az időjárást… és várakozott.
Aztán egyszer csak elérkezik az a nap, amikor már nem kell tovább várni.
Megérett a szőlő. Indulhat a szüret, a mindig vidám szüret.
A fürtök bekerülnek a ládákba, a présház megtelik élettel, a sajtókból bőven ömlik a must.
Az ember ilyenkor kicsit megáll, és végignéz az elmúlt hónapokon, hiszen a szüret tulajdonképpen egy egész esztendő munkájának az eredménye.
Éppen ezért a szőlő valami nagyon fontosat tanít nekünk:
A GYÜMÖLCSNEK IDŐ KELL.
Mi sokszor gyorsan, sőt azonnal szeretnénk eredményt.
Elvetjük a magot, és indulnánk is aratni. Elültetjük a fát, és szeretnénk mielőbb az árnyéka alá állni.
Elkezdünk valamit, és már látni szeretnénk a gyümölcsét.
A természet azonban nem siet.
A szőlő sem egyik napról a másikra érik meg. Sőt, még konkrétan az érés folyamatának is több, egymást követő szakaszát különböztetik meg a szakemberek.
Velünk sincs ez másképp.
Vannak dolgok, amelyeket Isten nem akar egyetlen pillanat alatt elvégezni bennünk.
Vannak tulajdonságok, amelyeknek érniük kell.
A hitnek. A türelemnek. A szeretetnek. A bölcsességnek.
Néha azt gondoljuk, hogy nem történik semmi.
Pedig lehet, hogy éppen az érés egyik legfontosabb szakaszában vagyunk.
A SZŐLŐ MÁSRA IS MEGTANÍT
Jézus egy nagyon egyszerű képet használt, amikor saját magáról és a tanítványairól beszélt:
„Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők.
Aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt.”
(János 15,5)
Aki közelről látott már szőlőt, tudja, milyen találó ez a kép.
A vessző nem önmagából él. A tőkétől kapja azt, amire szüksége van. Ha elszakad tőle, kiszárad. Ha kapcsolatban marad vele, sok gyümölcsöt terem.
Ez talán a szüret egyik legfontosabb üzenete:
NEM ELÉG NÖVEKEDNI. GYÜMÖLCSÖT IS KELL TEREMNI.
A Biblia ezt a gyümölcsöt is megmutatja nekünk:
szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség és önuralom.
(Galata 5,22–23)
Milyen érdekes: a szőlősgazda sem azért gondozza a szőlőt, hogy minél szebb levelei legyenek.
Gyümölcsöt vár.
És Isten sem pusztán azt nézi, mennyi mindent tudunk, mennyit beszélünk róla, vagy milyen régóta járunk vele.
Ő elsősorban azt nézi:
MILYEN GYÜMÖLCS VAN AZ ÉLETÜNKBEN?
A ZÚZÓ-BOGYOZÓBAN, A DARÁLÓBAN, A SAJTÓBAN, A PRÉSBEN DERÜL KI, MI VAN A SZŐLŐBEN
A szőlőszemek összetörnek, nyomás alá kerülnek, és előjön belőlük a must.
Ez is különös kép.
A présben megmutatkozik, mi van a szőlőszemekben.
Az emberek életében is előfordulnak ilyen „préshelyzetek”.
Nehézségek. Megpróbáltatások. Olyan időszakok, amikor úgy érezzük, hogy túl nagy a nyomás.
Ilyenkor sok minden felszínre kerül belőlünk. Jó is, rossz is.
Előjöhet a hitünk, a türelmünk, a szeretetünk, a másik ember iránti irgalmunk – de ugyanígy felszínre kerülhetnek olyan tulajdonságaink is, amelyekről talán nem is tudtuk, hogy bennünk vannak.
Ezért egyáltalán nem állíthatjuk, hogy minden nehézség Isten büntetése.
Lehet, hogy valamelyik nehéz időszakban éppen tanít és érlel bennünket.
MIT LÁTUNK A SZŐLŐBEN?
Amikor idén ősszel a kezedbe veszel egy szép szőlőfürtöt, vagy megkóstolod az első mustot, érdemes egy pillanatra másképpen nézni rá.
Ne csak azt lásd benne, hogy milyen szép a szőlő. Hogy milyen magas a must cukorfoka, illetve rendben van-e a savtartalma.
Hanem azt is, hogy mennyi minden kellett ahhoz, hogy ez a fürt megszülessen.
Napfény. Eső. Tápanyag. Gondoskodás. Várakozás. És végül az érés.
A mi életünk pontosan ilyen.
Vannak időszakok, amikor metszenek bennünket.
Vannak, amikor növekedünk.
Vannak, amikor várnunk kell.
És vannak pillanatok, amikor végre látszódni kezdenek a gyümölcsök, és eljön az érés időszaka.
És egyszer eljön a szüret is.
A Biblia több helyen használja a szüret képét az utolsó időkkel, Isten ítéletével és az aratás beteljesedésével kapcsolatban.
Eljön az a nap, amikor már nem lehet tovább várni.
A kérdés csak az:
MI LESZ AKKOR, AMIKOR AZ ÚR ELJÖN AZ ÖVÉIÉRT?
Ott lesz a gyümölcs az életünkben, amelyet elé lehet tenni?
Készen állunk?
Talán ez az egyik legfontosabb kérdés, amelyet a kert ezen a szeptemberen feltehet nekünk.
És talán éppen ezért érdemes újra körülnézni benne.
Tarts velünk ebben az új tanévben is. Az Isten fenntartásában lévő természet iskolájában a tananyag körülöttünk van és ingyen hozzáférhető mindenki számára.
Grósz István

