A színpompás őszi tájat időnként a gomolygó füstoszlopok törik meg még a Balatonnál is. Az ország legtöbb településén napjainkban is él egy olyan népszokás, amelynek számos káros hozadékát észlelhetjük környezetünkben. Ahogy elkezdenek hullani a falevelek, egyre több kertből száll fel az égő avar füstjének szaga. Nemzedékeken át ível a rossz beidegződés, hogy az avart el kell égetni. Ennek megfelelően sokan gondolják úgy, hogy egy kis kerti hulladék lángra gyújtása nem jelenthet komoly gondot.

Az avarégetés légszennyezése kísértetiesen emlékeztet a dohányzáséhoz, ezért a hatását is ehhez lehet hasonlítani. Egy kupac avar elégetése akár százezer szál cigaretta füstjének felel meg. Az avarégetés során nagy mennyiségben keletkezik mérgező szén-monoxid, rákkeltő részecskék és szénhidrogének, tüdőkárosító nitrogén-oxidok, s az egyik legmérgezőbb anyag, amit: beszívhatunk, a benz(a)pirén.

A légszennyezés mértékét leginkább a nedvességtartalom növeli, mert a vizes levelek miatt tökéletlenebb lesz az égési folyamat, vagyis a rossz légellátás, az alacsony égéshőmérséklet és a magas nedvességtartalom fokozza az egyébként is súlyos problémát. A kerti hulladékkal mérgező vegyszermaradványok is eléghetnek, s nem ritka, hogy a meggyújtott zöldbe műanyag és egyéb háztartási szemét is keveredik, tovább növelve a légszennyezők listáját.

Sokan nem tudják, de a kerti hulladék égetése a legtöbb településen tilos. Csak ott megengedett, ahol erről külön önkormányzati rendelet szól, és ott is szigorú feltételekkel.

A hulladék – különösen a műanyag, festett fa, bútorlap, rongy vagy gumi – égetése mindenhol jogszabályba ütközik, mert mérgező gázok kerülnek a levegőbe és a talajba.

Az égetés nemcsak veszélyes, hanem pazarló is. A levelek, gallyak és fűnyesedék értékes szerves anyagot tartalmaznak, amit égetés helyett érdemes komposztálni, így a növényi részek maradéktalan elbomlásával hasznos, tápanyagdús humusz keletkezik, ami javítja a talajt, és még a kártevők is elpusztulnak a keletkező hő hatására.

Ha nincs kedvünk komposztálni, az avart egyszerűen a kertben is hagyhatjuk – tavaszra eltűnik, lebomlik, és visszajut a természet körforgásába.

Amennyiben az adott településen erre mód van, a közszolgáltató is elviszi a zöldhulladékot, megfelelő módon előkészítve, illetve zsákokba csomagolva.

Amikor eljön az „avarhalom felszámolásának” ideje, gondoljunk arra, hogy a tiszta levegő mindannyiunk közös ügye.

Az avarégetés olcsónak tűnik, de hosszú távon súlyos árat fizethetünk érte – vagy pénzben, vagy az egészségünkkel. Válasszuk inkább a természetbarát megoldásokat!

Ezita okl. környezetmérnök