Sok hal terem az nagy Balatonba’?

Sok hal terem az nagy Balatonba’?

“Sok!” – vágja rá azonnal kérdésemre Ponyi Zsolt bojlis horgász, akivel egy csodás napot töltöttünk el a nádasban egy csónak és néhány horgászbot társaságában. “Amióta nincs halászat, azóta szinte megduplázódott a balatoni halállomány. Régebben, amikor lejöttünk a Balatonra bojlizni, eltelt egy pár nap, amíg igazából szép halat tudtunk fogni, most meg az első pár órában 3-4 pontyot is megakasztunk. Ezek között pedig sok a 6-12 kg-os is, ami már nagy élmény.”

 

A Balatoni Limnológiai Kutatóintézet szerint a Balatonban jelenleg 35 halfaj és a hibrid busa alkotja a halállományt.
Emellett az északi part mentén gyakori a bodorka és a dévérkeszeg hibridje, illetve a tó nyugati részének nyíltvízén ritkábban találkozhatunk még a küsz és a dévérkeszeg hibrid egyedeivel is. Jelenleg 18 őshonos halfaj és 6 idegenhonos halfaj rendelkezik biztosan önfenntartó állománnyal a Balatonban. További külső forrásból történő bejutás nélkül, az itt nem szaporodó, nagyon hosszú életű angolna várhatóan egy évszázad alatt tűnhet végleg el a tóból. 8 őshonos fajnak vélhetően nincs a tóban belső szaporulata, csak besodródó/felvándorló egyedeikkel találkozhatunk. A 9 idegenhonos halfajból a három gébfaj a Duna vízgyűjtőjén folyó terjedésük révén spontán betelepülőnek tekinthető. Minthogy jelenlegi ismereteink szerint talán még nem rendelkezik belső szaporulattal az idegenhonos busa és amur sem, így felelős halgazdálkodás mellett lehet esély a kiszorulásukra.

 

A salgótarjáni Ponyi Zsolt 13 éves kora óta horgászik, eleinte még gyerekjeggyel, míg be nem töltötte a 18-at.

“A helyi Vízválasztó nevű tóban volt sok kárász, keszeg, de a legnagyobb örömöt mindig az jelentette, ha sikerült pontyot fognom. Minden évben kiváltottam az engedélyt, minden évben horgásztam hol többet, hol kevesebbet.”

 

A ponty a Földünkön legszélesebb körben elterjedt édesvízi halfaj. Belső-Ázsiából származik, de a tudatos telepítő munkának köszönhetően minden földrészen megtalálható. Megnyúlt testű, oldalról lapított, változóan magas hátú hal. Alakja örökletes alapon és a környezeti tényezők hatására jelentős változékonyságot mutat. A vizeinkben élő vadpontyok két formáját különböztethetjük meg: a nyurgaponty teste nyújtott és hengeres, míg a tőponty inkább magasabb hátú és rövidebb, illetve oldalról lapított alakú. Legjellegzetesebb ismertető jegye a szája szegletében található 1-1 bajusz szál.

 

“11-12 évvel ezelőtt az egyik bojlis barátom hívott le a Balatonhoz horgászni. Emlékszem, jót nevettünk, mert ő a balatoni horgászfelszereléseket használta, én meg a versenyeken használatos finomszereléket, kisebb horgot…stb. Amikor sorra jöttek a kudarcélmények, akkor jöttem rá, hogy a Balaton az egy más víz. Kb. 15 évvel ezelőtt az ATV-n ment a Haladás című horgászmagazinunk, emiatt többször voltunk külföldi túrákon, nemzetközi horgászversenyeken, ám így utólag merem állítani, hogy a Balatonhoz fogható horgászvíz nincs! A Big Carp (nagy ponty) nevű csapat színeiben indultunk a horgászversenyeken. Sokáig versenyeztem, szép eredményeket értünk el a csapattal, de két éve már nincs nagyon időm a versenyekre járni, ezért ma már csak így nyugodtan, elpihenve horgászok.”

 

A bojlis, behúzós (behordós) horgászat célja a békés halak kifogása, lemérése, lefényképezése, majd kíméletes visszabocsátása. Behúzásnak, behordásnak minősül az a horgászmódszer, amelynek során a horgász a szereléket eszköz használatával (pl. csónak, etetőhajó, egyéb megengedett jármű), vagy dobás mellőzésével a vízben begyalogolva, beúszva juttatja el a horgászhelyre. A pontyok kiválóan küzdenek a horgon, és egy-egy nagyobb példány becserkészése akár napokig is eltarthat. Hazánkban, és más országokban is igen népszerűvé vált a Catch&Release, azaz a fogd meg és engedd vissza szemlélet, mely elsősorban a pontyhorgászoktól terjedt el.

 

“A Balatonon fogtam már több 20 kg feletti pontyot – folytatja Zsolt –, de egyik versenyen a csapatommal fogtunk egy 31 kg-osat is, ami nagyon ritka. A legnagyobb fogásom pontyból 46 kg-os volt, Balatonedericsen egy sóderbányából kialakított magántóból. Ezek a nagyméretű halak nem olyan dinamikusak, mint egy nyurga ponty, amelyik gyorsan elúszik, hanem lassan, komótosan, de kitartóan úsznak a nagy tömegük miatt. Fantasztikus élmény ezt is átélni.”

 

Hála Istennek és Ponyi Zsolt rendkívüli hozzáértésének, egy nap alatt “fogtunk” 10 pontyot, átlagosan 5-8 kilósakat. A legnagyobb ma 13 kilogrammos volt. Örök élmény.

 

Írta, fényképezte: Grósz István
T.munkatárs: Kránicz Ágota

Köszönjük, ha Megosztásoddal támogatod munkánkat!