A világosbarna buzogányú déli gyékény leginkább a folyók, tavak partján található meg, érdekesség, hogy a félig sós vizet is jól tűri, ezért a tengerbe ömlő folyók torkolatánál is gyakori. A náddal együtt növő, elágazó gyöktörzsű mutatós vízinövényt a Nílus mentén tupai-nak nevezik.
Leghíresebb előfordulása a Szentírásban a II. Mózes 2,3-ban van, amikor Mózest az édesanyja szurokkal és gyantával bekent gyékénykosárba rejtette, majd a Nílus vizére helyezte, hogy így mentse meg Őt a fáraó haragja elől.
A vízhez közeli sűrű gyékényállomány a hívők sokaságát jelképezi, akik Isten népeként, tömegesen forrásukhoz, Jézus Krisztushoz húzódnak, hogy részesülhessenek mindazokból az áldásokból, amely Isten jelenlétében el van készítve a számukra.