Jókai Mór, az arany ember és számtalan csodálatos könyv szerzője életében meghatározó volt a természet és a kert szeretete.
Kertészet iránti szenvedélyének hódolva vásárolta meg 1853-ban a budapesti Svábhegyen, az akkor még kőbányának használt 2 holdas földet, a rajta álló házzal együtt, ahonnan pazar kilátás nyílt a Gellérthegyre, a Dunára és a városra.
Hárs, juhar, vadgesztenye és diófákat ültetett, hogy felfogják az északi szelet.
Teraszosan alakította ki a kertet, feltöltötte termőfölddel, gyümölcsfákat és szőlőt telepített, konyhakertet létesített, rózsákat nemesített.
A borkészítésre és annak tárolására pincét építtetett.
A svábhegyi családi ház kertjében zajló szüretek a magyar művészeti élet nagy eseményei voltak, a korabeli szellemi élet egyik központja alakult itt ki. Ide vonult el a város zajától, a szinte falusias környezetbe.
Az általa ültetett fák közül jó néhány őrzi még ma is az emlékét a kertben.

“Mikor az én svábhegyi telkemet megvásároltam Schweitzer hegedűgyárostól, házastul 2200 forintért, akkor azon nem volt egyetlenegy gyümölcsfa sem. Tavaly kínáltak már ezért a kertemért épületestül harmincezer forintot, de hát nem adom el. Ez az életemnek a föltétele. Egymillióért sem tudnék magamnak jó egészséget és kedélyt vásárolni, amit a kertem megád nékem.”
– mondta Jókai.

Az író nyarait 25 éven át Balatonfüreden töltötte.
1867-ben sógora, dr. Huray István fürdőorvos ösztönzésére vásárolt meg egy telket a városban, s arra építtette rá azt a villát, amelybe 1871-ben költözött be feleségével, Laborfalvi Róza színésznővel.
Az épület kora eklektikus stílusban épült, tágas előcsarnokkal rendelkezett, hatszobás, konyhás, alápincézett villa volt, amelyből szép kilátás nyílt a Balatonra. Előkertjében ritka rózsafajták nyíltak, az épület mögötti gyümölcsöst Jókai saját kezűleg gondozta.
Az író ritkán hagyta el Füredet a nyári időszakban, csak ősszel költöztek vissza Pestre.
A környezet jó hatással volt egészségére, korábbi betegségéből, hörghurutjából is itt sikerült kigyógyulnia.
Jókairól tudni kell, hogy mint a romantikus irodalom egyik legnagyobb hazai alakja, fontosnak tartotta, hogy ne csak regényeivel nyűgözze le olvasóit, hanem tisztességes, becsületes életével is példát mutasson számukra.

Grósz I.