“Nem tudtam, hogy magnóliát veszek, amikor a kertészetben rámutattam egy rossz állapotban lévő kis fára. Úgy választottam, mint amikor az ember elmegy egy kutyamenhelyre, és a legesdeklőbben néző, egyébként legrondább, sérvgyanús kutyát hozza el szánalomból. Én ugyanilyen érzésektől vezérelve hoztam el egy bokrocskát, amely oda volt lökve valahová,aztán kiderült, hogy a világ legszebb növénye.
Az első évben a szomszédom fia lekardozta az első virágot, a második évben megette a kutya, a harmadik évben lefagyott az összes, a negyedik év aztán kárpótolt mindenért, a fa hatalmasat nőtt, és robbanásszerűen hozta százszámra az öklömnyi rózsaszín virágokat.
Az az érdekes, hogy előbb van rajta virág, mint levél.
Még az egész környék a telet nyögi, nem tér magához semmi, amikor egyszer csak megjelenik egy négy köbméternyi csoda.”

Rudolf Péter és Nagy – Kálózy Eszter
Forrás: Radványi Dorottya: Mindenem a kertem