“A mennyek királysága hasonló ahhoz a gazdához, aki korán reggel kiment, hogy munkásokat fogadjon fel a szőlőjébe. Megegyezett a munkásokkal aznapra egy dénárban és kiküldte őket a szőlőbe. Három óra körül is kiment és látott másokat is tétlenül álldogálni a piacon. Így szólt hozzájuk: Menjetek el ti is a szőlőbe, és ami igazságos, megadom majd nektek! Azok pedig elmentek. A szőlősgazda hét és kilenc óra körül ismét kiment és ugyanígy tett. Tizenegy óra körül is talált némelyeket ott álldogálni, és ezt kérdezte tőlük: Ti meg mit álldogáltok itt egész nap tétlenül? Azok így válaszoltak neki: Mert senki sem fogadott fel bennünket! A gazda ezt mondta nekik: Menjetek ki ti is a szőlőbe! Estefelé így szólt a szőlősgazda az intézőnek: Hívasd a munkásokat, és fizesd ki a bérüket az utolsókkal kezdve az elsőkig! Jöttek a tizenegy órakor felvettek, és egy-egy dénárt kaptak. Jöttek az elsők is, akik azt gondolták, hogy többet fognak kapni, de ők is egy-egy dénárt kaptak. Amikor megkapták, így morgolódtak a gazda ellen: Ezek az utolsók egyetlen órát dolgoztak, és egyenlővé tetted őket velünk, akik viseltük a nap terhét és a forróságot! Ő így válaszolt az egyiknek közülük: Barátom, nem vagyok veled igazságtalan, nem egy dénárban egyeztél meg velem? Fogd, ami a tiéd és menj! Én ennek az utolsónak is ugyanannyit akarok adni, mint neked. Vagy talán nincs jogom az enyémmel azt tenni, amit akarok? Vagy talán a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok?!  Így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók.”
(Máté 20.2-16)

Országszerte szüretelnek  a szőlősgazdák. Különösen hétvégéken hangosak a szőlőültetvények a kalákában szüretelő rokonok, barátok, napszámosok és traktorok hangjától. Nyolc-kilenc hónap szaladt el kemény munkával, míg ezek a napok elérkeztek.

A  negyedik hónap végéig, mire a tőkékben elindult a nedvkeringés,mindenütt befejeződött a rendkívül fontos, alapos elméleti és gyakorlati szakértelmet kívánó munka, a metszés.

A helyes metszésmód kiválasztásához ismerni kell a szőlőnövény élettani tulajdonságait, a különböző fajták sajátosságait, a tőkék terhelhetőségét, stb…hiszen csak így lehetséges biztosítani a termő egyensúlyt, vagyis a helyes arányt a szőlővesszők, a lombfelület és a fürtök között.

A metszés kiegészítő művelete az úgynevezett zöldmunka, amibe a hajtásválogatás, a befűzés és a csonkázás tartozik. A hajtásválogatást a gazdák akkor kezdik, ha a hajtások növekedésnek indultak és már jól elkülöníthetőek a termő és a meddő hajtások. A cél, hogy megtisztítsák a szőlőtőkét azoktól a zsenge vesszőktől, melyek nem hoznak gyümölcsöt, hogy a termővesszők több tápanyaghoz jussanak.

A szőlőt szükséges kötözni és a növényvédelemre is nagyon oda kell figyelni. Időjárástól függően a téli lemosó permetezéstől kezdve átlagosan hétszer-nyolcszor kell permetezni évente.

Fontos munka még a szőlőben a tápanyag utánpótlás és a talajművelés, mely főként a gyomtalanítás miatt nagyon fontos és amiatt, mert a fellazított talaj sokkal inkább be tudja fogadni a csapadékot.

A szürettel majd a borkészítéssel fejeződnek be a szőlőültetvényeken a nagyon fárasztó, embert próbáló munkák, melyeket a földműves szívében található, bőséges és minőségi termésben való  reménység mégis örömtelivé tesz.

A példázatban szereplő szőlősgazda Istent jelképezi, aki gondot visel minden teremtményére és értelmes dolgos életre készteti őket. Ő az, aki elhív bennünket, hogy az Ő munkájában részt vegyünk. A piac, ahol Isten megszólít bennünket az a világ. A piacon (vagyis a világban) való tétlenkedés csak a test kívánságait képes kielégíteni. A szőlő, ahová a gazda a tétlenkedő munkásokat hívja, az Isten országa, a mennyek királysága, az egyház jelképe is. Isten végtelen szeretetét ábrázolja Jézus azzal, hogy nemcsak reggel, hanem folyamatosan egész nap hívja a piacról a munkásokat. Nagyon sok a munka a szőlőben, mint fentebb írtuk is. Isten napjainkban is nagyon sok embert hív el kegyelme által és állít be a szolgálatba az Ő ügyéért, a fizetség pedig a szolgálatban töltött időtől függetlenül mindenki számára ugyanaz: Örökélet! Így az elsők és utolsók együtt örvendezhetnek, és dicsérhetik Istent az Ő kegyelméért, szeretetéért és jóságáért.

Grósz István