„Az igaz virágzik, mint a pálmafa, növekedik, mint a cédrus a Libanonon. Az Úrnak házában vannak elültetve, Istenünknek tornácaiban virágoznak. Még idős korban is gyümölcsöznek, dús lombúak és zöldellők lesznek, hogy hirdessék, hogy igazságos az Úr, az én kősziklám, és hogy nincsen hamisság benne!”
(Zsoltárok 92,13-16)
54, 3, 13, 5, 27. Ezek nem az e heti lottó számok, mégis nyerő számsor egy házaspár, Dr. Szabó Tamás és felesége Balsay Ágnes életében. Az 54 év házasság 3 fiúgyermek, 13 unoka, (egyelőre) 5 dédunoka létét is magában foglalják produktív életük számokban meghatározható jelzői. Vannak azonban numerikusan pontosan nem kifejezhető értékek: meggyógyult emberek ezrei, tanított diákok százai, átadott tudás, emberség, empátia, munkabérrel nem kifejezhető hivatástudat, szakértelem, fáradtságot nem ismerő munkabírás, esélytelenségből felhozott tanulók sikertörténetei, s 27 Krisztusban eltöltött év, mely mély nyomokat hagyott nemcsak bennük, hanem környezetükben is, azokban az emberekben, akik ismerik Őket.
A munkával, szolgálattal pergő években számukra a pihenés szorosan hozzákapcsolódik a Balatonhoz, s ott is kis kertjükhöz, melyben Magyarország, s olykor külföldi útjaik „növényi emlékei” is fellelhetőek.
A fűzfői nyaraló teraszán ülünk le beszélgetni. Az asztalon virág, csodálatosan finom sajtos süti, pogácsa, meggy és bodza szörp.
Szabó Tamás Nagyváradon született, de már kisgyermekként átkerült az anyaországba. Édesapja Várpalotán kapott bányaorvosi állást. 18 évesen ismerte meg Ágit, aki akkor volt 16. Ágnes matek, fizika, testnevelés szakos tanárként dolgozott több évtizeden át. Kosárlabdában ifjúsági válogatott kerettag is volt, Székesfehérváron és Pécsett kosarazott. Tamás bácsi 54 éve orvos, belgyógyász, gasztroenterológus. Egy évvel ezelőtt Dr. Cser-Palkovics András polgármester Székesfehérvár Egészségügyéért díjat adott a széles körben elismert főorvosnak – kiváló, a városért végzett szakmai munkájáért.
„Mindig is igyekeztem lelkiismeretesen ellátni a feladatomat. Meggyőződésem, hogy a lelkiismeretesség Isten ajándéka” – mondja, majd arra a kérdésre válaszolva, hogy mit kedvelt legjobban a munkájában, úgy fogalmaz: „visszatekintve hosszú pályafutásomra, az emberekkel való szoros kapcsolattartás lehetőségét szerettem leginkább, nem tudok nagyobb örömöt elképzelni annál, mint amikor láthatom felépülni, meggyógyulni az embereket. A betegnek éreznie kell, hogy az orvost érdekli a sorsa, sőt azt, hogy szereti.”
Közben járunk egyet a kertben, és arra leszünk figyelmesek, hogy Ágnes becézgeti a növényeket, a 10 éves csüngő begóniát (Begonia tuperhybrida) meg is simogatja. Megfigyelte, hogy ettől szebbek, vidámabbak lesznek. „Nálunk a növények úgy nőnek, ahogy akarnak, és emiatt mindegyikük rendkívül sok kellemes meglepetést okoz” – jegyzi meg. A felfelé törő ágú Leylandi ciprusok például Ági szerint folyamatosan a Teremtőt dicsérik. Hosszasan csodáljuk, ahogy az oroszországi tajgáról származó erdei fenyők (Pinus sylvestris) tűlevelei között áttörnek a napsugarak. Magasságuk már meghaladta a közelben pihenő vitorlások árbocrudainak magasságát is.
Tamás és Ágnes egészségük megőrzése érdekében mindig is sportos életet éltek. Korábbi telkükön, Almádiban a három fiúval, Andrással, Tamással és Balázzsal egy rendkívül hangulatos kis mini futballpályát alakítottak ki, ahol nyaranta húsz éven át reggeltől estig rúgták a bőrt. Székesfehérvárott pedig a barátokkal és kollegákkal 53 éves koráig hetente kispályázott.
Dr. Szabó Tamás néhány hónapja meghozta a nagy döntést: nyugdíjba vonul. Viszont elhatározta, hogy mint mélyen hívő, istenfélő ember, keresni fogja Isten akaratát a jövőre nézve. „Számunkra mindig is az volt a legfontosabb, hogy kedves legyen a Teremtő előtt, amit csinálunk. Úgy érezzük, sok hasznos dolgot tehetünk, sok izgalmas dolog vár még ránk” – fogalmazott.
Kép és szöveg: Grósz István