A héber név a sivatagban vándorló nép csodálkozását fejezi ki, amikor ” a harmatfelhő felszállt, és a föld valamilyen daraszerű dologgal volt beborítva”. Azt kérdezték egymástól: man-ha (mi ez)?

“Izrael háza pedig mannának nevezte azt. Olyan volt, mint a koriander magva, és az íze, mint a mézes pogácsáé.” (2 Mózes 16,31)

Tekintve, hogy a fordítások mindegyike vagy ezen a néven, vagy a jelképes “mennyei kenyér” formájában vette át, a mannát beazonosítani ezidáig nem sikerült, bár vannak különböző elméletek, mint az alga, a zuzmó, vagy az izzadmány elmélet.

A mennyei kenyér Isten ajándéka Izrael népének a fárasztó pusztai vándorlás idejére, amit naponként hajnalban kellett mindenkinek szükséglete szerint a sivatagban felszednie. E finom szemcsés,fehéren áttetsző, édes ízű, önmagában is ehető anyagot később megszárítva, lisztté törve, sütött cipó formájában is ették.

A fentebb idézett igeszakaszban úgy olvashatjuk, hogy “íze, mint a mézes pogácsáé”. Ez a mézes pogácsa egy mézes, lapos sütemény lehetett, hasonló, mint a mi karácsonyi mézes süteményeink.

A Mézesmannától ajándékba kapott gránátalmával díszített mézeskalács az Úr gondoskodó szeretetére emlékezteti a Vidám Szüret munkatársait, és az Élet kenyerét jelképezi számukra, mely Jézus Krisztusban jelent meg közöttünk.

Kereszty Zoltán nyomán Grósz István