Levél a seregből

Levél a seregből

Drága Mama és Papa!

Jól vagyok. Remélem, ti is. Mondjátok el Andris bátyámnak, meg Máténak, hogy a seregben százszor jobb, mint az öreg Horváthnak dolgozni. Mondjátok meg nekik, hogy csatlakozzanak, amilyen gyorsan csak tudnak, mielőtt minden hely betelik.

Kicsit ideges voltam eleinte, mert ágyban kellett maradni egészen reggel 6-ig, de már túl vagyok rajta és tetszik, hogy tovább alhatok, mint szoktam. Mondjátok meg Andrisnak és Máténak, hogy amit reggeli előtt tenni kell, az nem több, mint rendbe rakni az ágyat, meg kifényesíteni pár dolgot. Nem kell moslékot adni a disznóknak, takarmányt behordani, darát keverni, fát hasogatni, tüzet rakni. Gyakorlatilag semmit se kell csinálni. Borotválkozni azt kell, de az se túl rossz, mert van melegvíz.

A reggeli bőviben van olyanoknak, mint gyümölcslé, gabonapehely, zabkása, stb de elég gyenge a normális kaját tekintve, mint pl. krumpli, sonka, sültoldalas, rántotta, sütemény… De mondjátok meg Andrisnak és  Máténak, hogy le lehet ülni két városi fiú közé, mivel azok csak kávén élnek. Az ő kajájukkal, meg a sajátunkkal aztán már ki lehet bírni délig, mert akkor újra enni adnak.
Nem csoda, hogy ezek a városi fiúk nem sokat bírnak gyalogolni. Naponta kimegyünk “erőltetett menetre”, ami az őrmesterünk szerint hosszú gyaloglás, hogy megkeményítsen bennünket. Ha úgy gondolja, ám legyen, nem az én dolgom, hogy mást mondjak, de ezek az “erőltetett menetek” kb. olyan hosszúak, mint a postaládánk a farmtól. Aztán persze a városi fiúknak feltöri a bakancs a lábát, és mind teherautón megyünk vissza a laktanyába.

A vidék szép errefelé, de félelmetesen lapos. Az őrmester egyébként olyan, mint a tanár az iskolában, állandóan kötözködik.

A következőtől biztosan halálra röhögik magukat Andrisék.
Elkezdtem kapni a kitüntetéseket a lövészeteken, fogalmam sincs, hogy miért. A célpont közepe majdnem akkora mint egy mókus feje, és nem mozog. Ráadásul vissza sem lő, mint nálunk a csősz. Csak kényelmesen feküdni kell, és eltalálni a fekete kört.
Aztán itt van ez közelharc gyakorlatnak nevezett dolog. Birkózni kell a városi fiúkkal. Nagyon vigyáznom kell velük, mert igen könnyen törnek. Ez egyáltalán nem olyan, mint amikor otthon az öreg bikával birkózunk.

Bárhogy is, mondjátok meg Andrisnak és Máténak, hogy siessenek és jöjjenek, mielőtt más fickók megneszelik ezt a jó helyet!

Szerető lányotok, Bogi