Amerikából jöttünk - 2. rész

Amerikából jöttünk – 2. rész

Folytatjuk az amerikai kontinensről betelepített növények bemutatását. Elsőként a kukoricáról és burgonyáról írtunk, most a kakaóról, dohányról, földimogyoróról és napraforgóról írunk néhány mondatban. Hálásak lehetünk miattuk is a nagy felfedezőknek!

KAKAÓ

A 10–15 m magas örökzöld kakaófa mandula nagyságú, vörösesbarna termést hoz. Magját már az azték és a maya indiánok is nagy becsben tartották: a kakaóbabot hosszú ideig pénzként használták. Emellett a mexicói indiánok a megőrölt magokat vízzel, kukoricaliszttel keverve, vaníliával, fahéjjal, mézzel ízesítve italként is fogyasztották (csokoládé). A kakaó és a csokoládéfogyasztás a spanyolok révén került Európába, s terjedt el Portugáliában, Olaszországban, Franciaországban, majd Svájcban, Hollandiában, és Angliában, ahol a 18. században már kakaóklub is működött. Az olajban gazdag, s ezért nehezen emészthető kakaóőrleményből a hollandok könnyen oldódó kakaóport készítettek, így a kakaó nagyban hozzájárult az európai konyhaművészet átalakulásához.

DOHÁNY

Közel 40 faja Észak-, Közép- és Dél-Amerikában honos. Kolumbusz útinaplójában leírja, hogy a bennszülöttek a moszkitó szúnyogok csípései ellen összesodort dohányleveleket szíva füstöltek. Emellett orvosi célokra, sebfertőtlenítésére, kábítószernek használták. Kolumbuszt is dohánnyal kínálták a bennszülöttek. Európában az 1570-es évektől orvosságként, csodafűként keresik; Jean Nicot (róla nevezték el a nikotint), Franciaország portugáliai nagykövete dohányport küldött Medici Katalinnak fejfájása ellen. Spanyolországból elterjedt a dohányzás szokása is (sajnos). Eleinte a tubákolás hódít: a finom porrá őrölt dohányt az orron keresztül felszippantották. Számos sikertelen kísérlet történt visszaszorítására: a tubákolást, dohányzást 1624-ben VIII. Orbán pápa egyházi átokkal sújtotta, melyet csak száz év múlva vontak vissza, Oroszországban pedig orrcsonkítás várt a tévelygőkre (1634). Magyarországon az 1560-as években tűnt fel a dohány.

FÖLDIMOGYORÓ

A magas fehérjetartalmú, növényi olajban gazdag, ízletes magvak a dél-amerikai indiánok ősi tápláléka volt. A világ 1547-ben, Oviedo leírásából szerzett tudomást róla. A spanyolok először Mexikóban honosították meg. Magellán szintén ismerte, nagy hajórakományokkal szállította a Fülöp-szigetekre. Innen hamarosan átkerült Japánba, Indiába, Kínába, s mire Európába eljutott, már kínai diónak nevezték. Később kapta az amerikai mogyoró nevet. Olaja étkezési célokra és halkonzerválásra használható, pörkölt magja pedig finom csemege.

NAPRAFORGÓ

Több mint 50 faja Amerikában honos; magját itt kenyérbe is sütik. Európába Mexikóból került. Magyarországon sokszor a kukoricaföld szélére ültették a kevés gondozást igénylő növényt, másutt mocsaras helyekre is, hogy a klímát javítsa. Magyarországon még a második világháború után is sokáig alapvetően takarmánynövény volt. A termékváltást a nagyobb olajtartalmú fajták, majd (1975-től) a nagyobb hozamú hibridek behozatala alapozta meg.

Sztrida Donát