Az őszi váltóval mikor beállnak a téli fagyok, elkezdődik a téli madáretetési szezon. Ekkor kell feltölteni a madáretetőket magvakkal. Alaptakarmány a fekete napraforgómag, amihez ajánlatos még további olajos magvakat keverni (tökmag, dióbél, kendermag, lenmag, fénymag stb.) és így kínálni fel a tollas vendégeknek, de célszerű cinkegolyót is kifüggeszteni a cinegéknek, csuszkának, fakopáncsoknak.

Jézus azt mondta: „Tekintsetek az égi madarakra, hogy nem vetnek, nem aratnak, sem csűrbe nem takarnak; és a ti mennyei Atyátok eltartja azokat.” (Máté 6:26)

Az Úr gondoskodik a madarakról, tavasztól őszig terített asztal várja őket a mezőkön, réteken, erdőkben, ligetekben. Ősszel pedig mikor a táplálék megcsappan a vándormadarak útra kelnek az Úr rendelése szerint, és olyan tájakra vonulnak ahol bőségesen van számukra táplálék.

„Még az eszterág is tudja a maga rendelt idejét az égben, és a gerlice, a fecske és daru is megtartják, hogy mikor kell elmenniök, …” – olvassuk a Jeremiás könyvében (8:7)

Vannak madárfajok melyek télire nem vonulnak el, itthon maradnak mint pl. a mindenki által jól ismert, házi veréb, csúszka, széncinege, sőt vendégmadarak is érkeznek a Kárpát-medencébe! A zord hideg téli napokon kemény megpróbáltatás vár rájuk. Egy ónos eső minden táplálékot jégbe zár, ilyenkor étlen, átfázva élettelenül terülhet el egy-egy példány, de egy sem esik a földre a Mennyi Atya tudta nélkül. Isten gondoskodik a madarakról odafigyel még a legközönségesebb madárra a verébre is.

Ha Istennek gondja van a madarakra, akkor télire mikor leszűkül a madarak tápláléka, és az ember lakta környezetben keresik a mindennapi betevőjüket, működtessünk madáretetőket. Mindössze egy dolgot kell szem előtt tartani, hogy mindig legyen a madarak számára eleség (magkeverék, ilyen-olyan faggyú) az etetőben. Énekesmadaraink majd, tavasszal – nyáron a téli gondoskodást meghálálják a kertekben, gyümölcsösökben, szőlőültetvényekben a kártevő rovarok tizedelésével, télen pedig a látványukkal gyönyörködtetnek.

Kelemen László