Az otthon melege, élet a bibliai idők házaiban

Az otthon melege, élet a bibliai idők házaiban

A keleti népek házaiban nincs annyi bútor, mint a nyugati országokban. Mind a gazdagok, mind a szegények otthona egyszerű – alig található benne más, mint néhány szőnyeg, szék, pár asztalka és valami kályhaféle a téli hónapokra.

A bibliai idők házainak földszintjét két helyiségre osztották. Az állatok az ajtó közelében, az alacsonyabban lévő részen teleltek. A család az ajtótól távolabb elhelyezkedő emelvényen élt, amely alatt szerszámokat, korsókat is tárolhattak – vagy kisebb állatokat tarthattak. Az edények, a ruhák és az ágynemű helye az emelvényen volt. Igazi kályha nem létezett, a tűz a földbe vájt lyukakban parázslott.
A jobb módú családok a parázstartó rézüstnél melegedtek, kéményük azonban nekik sem volt.

Mivel a házak nagyon sötétek voltak, ezért a lámpák a család legfontosabb használati tárgyainak számítottak. Az ószövetségi időkben egyszerű csőrös cserépedényekbe olajat töltöttek, majd az olajba mártott kanócot a csőrön át kivezették, meggyújtották, így világítottak. Az efféle lámpás két-három órán át égett, aztán újra meg kellett tölteni. Az újszövetségi idők fazekasai már tudták, hogyan kell teljesen zárt lámpásokat formázni. Ezekbe kis lyukon öntötték bele az olajat, s a kanócot kis csövön keresztül vezették ki, hogy a lámpás jobb és biztonságosabb legyen. A kanócot lenrostokból sodorták. A lámpákban pedig olívaolajat, egyéb magvakból, vagy növényekből préselt olajat és állati zsiradékot égettek.

A bibliai időkben a szegényeknek nagyon kevés bútoruk és egyéb berendezési tárgyuk volt. Ágyként vékony, gyapjúval töltött matracot terítettek le esténként az emelvényre, s kecskeszőr takarókba burkolózva az egész család ezen aludt. Reggel összegöngyölték a matracot meg a takarókat, eltették őket. Asztal helyett gyakran egyszerű gyékényt terítettek le a földre, s szék is csak néhány házban akadt.

A takarmányt és az élelmiszert minden háznál kő- vagy agyagedényekben tartották. Az olívaolajnak külön kancsó jutott, a vizet pedig nagy agyagkannákban hordták. A főzéshez fazekakat használtak, az ennivalót tálakban szolgálták fel. Gazdagabb házaknál az edények egy része már fémből készült.

Salamon király korától kezdve egy vagyonosabb osztály kezdett kialakulni Izraelben, amelynek az élete már sokkal kényelmesebb volt. A szobák a belső udvar körül helyezkedtek el, s így nyáron a gazdagok árnyékos kertjükben hűsölhettek. Télen természetesen a ház naposabb, melegebb szobáiban laktak. Ámosz próféta beszél róla, hogy a gazdagoknak voltak nyári és téli házai is.
Az Ó- és Újszövetség közötti korszakban a jómódúak már külön fürdőszobákat építettek, melyekben süllyesztett kádak voltak. Krisztus előtt 70 körül Sergius Orata állítólag feltalálta a központi fűtéses, meleg vizes fürdőszobát!

Grósz I.

Forrás: The Lion – Bibliai enciklopédia

Köszönjük, ha Megosztásoddal támogatod munkánkat!