Németh Sándor

“A természet segít megtapasztalni a létezés örömét!” – interjú Németh Sándorral

Kedves követőink, nagy örömmel tesszük közzé ifjabb Pálfy Gyula “A TERMÉSZETI KÖRNYEZET SZEREPE A KERESZTÉNY ÉLETBEN ÉS SZOLGÁLATBAN” című szakdolgozatának egy részletét, melyben Németh Sándor a Hit Gyülekezete alapítója és vezető lelkésze ad interjút a témához kapcsolódóan a szerzőnek. A szakdolgozat készítője 2018-ban diplomázott a Szent Pál Akadémián. A Vidám Szüret blog oldalon olvasható rövidített és egyben szerkesztett interjút, az interjúalany hozzájárulásával Grósz István készítette.

Milyen módon és milyen gyakran szoktál a természettel kapcsolatba kerülni?

A természet mindig is sokat jelentett számomra. Mostanában ugyan nem vagyok annyira jelen a természetes közegben a munkám miatt, de mindig úgy tervezem meg a szabadidőmet, hogy legyen a vakációm során urbánus, kulturális, spirituális élményem és a természettel is legyen találkozásom. Ezeket a helyeket keressük a feleségemmel, aki szintén hasonló beállítottságú. Emellett olyan helyen szeretek lakni, ahol van kert. Kerti munkákra ugyan nincs nagyon időm, de valamilyen szinten értek a kertészkedéshez, gyerekkoromtól kezdve a kertészet és szőlészet benne volt „a genetikai állományomban”. Mindig törekedtem rá, hogy legyenek az otthonomban gyümölcsfák, melyeket egy barátom úgy ültet el (ő már évtizedek óta foglalkozik ezzel), hogy május végétől egészen decemberig találjak valamit a kertemben. Május végén elkezdődik a cseresznyével és november- decemberben a lasponyával fejeződik be a gyümölcsérés.
Szerencsés helyen, erdő szélén lakom, majdnem mindennap látok mókust, – Isten tudja, hogy mire van az embernek szüksége! – nagyon szeretem nézni őket. Felszerelkeztem távcsővel, tudom, mikor jönnek az örvösök, mikor jönnek a különböző költöző madarak. Vannak madarakról szóló könyveim is már régóta, csak sajnos nincs elég időm ezekkel foglalkozni. Feleségemmel együtt vizsgáljuk, hányfajta madár van itt már. Várjuk a sárgarigót, a feleségem pontosan tudja a napot is, mikor szokott megjelenni.

Mióta jársz rendszeresen természeti környezetbe, és miért teszed ezt?

Eleve természetes közegben nőttem fel. A természet minden része hozzátartozik a személyiségemhez. Rosszul érzem magam, ha huzamosabb ideig el vagyok szakítva az erdőtől, a hegytől, sík területtől, madaraktól, állatoktól. Gyerekkoromban madarászkodtam, sokféle madaram, galambjaim, de nyulaim és más állataim is voltak. A gólya pedig különösen közel áll hozzám (gyerekkoromban volt gólyám is) – emellett költöző gólyák is fészkeltek nálunk, valamint rengeteg fecske költött ott.

Megfigyelésed szerint milyen hatása van a lelki állapotodra a természetben eltöltött időnek, és ennek mi az oka?

Pihentet, nyugtat, stresszoldó, az érzelem kisimul, a gondolkodásmód letisztul, tehát az ember egyszerűen áttetszőbbé válik. Ha sok időt töltünk a természetben, olyanná válunk, mint a folyó vize: leülepszik a salak és tiszta lesz a víz. A tiszta folyó is olyan, hogy belenézel, és látod az arcodat. Nagyon fontos az embernek olyan állapotba kerülnie, hogy ha belenéz önmagába, azonnal tudja, mit lát ott. Ez az önértékeléshez elengedhetetlenül fontos. A természet látogatása és a természettel való találkozás ilyen módon, úgy hiszem, egyfajta katarzist idéz elő – különösen, ha az ember rá tud csodálkozni a természet jelenségeire. Például a naplementére, ahogy az égboltot színezi… A ’60-as évek elején a Balaton mellett – az ország egyik legszebb helyén, Szigliget és Keszthely környékén örököltünk egy házat – és azon a vidéken sok szép dolgot lehet látni. Budapest, a város viszont ilyen szempontból nem kedvező térség, mert a nagy épületek eltakarják az égboltozatot, a horizontot – de ha olyan helyre mész, ahol látod a csillagokat, fel tudod fedezni a Kaszáscsillagot, a Göncölszekeret, és a többi csillagot (aminek természetesen semmi köze nincs az asztrológiához), akkor ezek szemlélése, az esti égboltozat sokkal többet jelent, mint a tévénézés. Augusztusban a hullócsillagok, üstökösök lesése is sokat jelent.
Visszatérve, azt nem lehet elmondani, hogy micsoda vigasz tud lenni az erdő, a természet. Magam részéről azt tapasztalom, hogy ha Budapestet elhagyom legalább 150 km-re, akkor kezd igazán hatni rám a természet. A városban ugyanis körülvesz mindaz, amivel foglalkozom, a kapcsolatok, az intézmények, az azokkal kapcsolatos feladatok, gondok, örömök és a többi.
A másik dolog, ami rendkívül fontos a keresztényeknek, hogy a létezés örömét mint élményt, megtapasztalják. A természetes létezéssel kapcsolatos pozitív élményt mindenkinek meg kell találnia– hogy kit hol ér ez el: valakit a vízben, például uszodában úszás közben, másvalakit pedig természetjáráskor, és akkor éli át, vagy a Margit-szigeten sétálva, esetleg egy nagy parkban. Mindenkinek fel kell ismernie, hogy milyen az, amikor nincs az élményének kiváltó oka, hanem egyszerűen rádöbben és örül annak, hogy él. És ez önmagában jó. Erre aztán rá tud jönni a kenet… A biológiai élet is áldás!

Milyen módon hat a szellemi állapotodra és szellemi életedre a természeti környezet, és ennek mi az oka?

Az imádkozás azért is nagyon inspiráló a természetben, mert valójában azon a színtéren vagyunk, ami közvetlenül Isten keze munkája. Tehát ennek a láthatatlan kéznek a dolgai vesznek körül bennünket. Viszont, ha emberi építményben, vagy ember által alkotott helyen imádkozunk, akkor a mi alkotásaink, művünk vesz körül bennünket és ez nyilvánvalóan jelenthet válaszfalat (itt házakra, épületekre és ezekkel kapcsolatos építményekre gondolok) – nem beszélve az emberi gondolatokról, indulatokról, beszédekről, amelyekkel a körülöttünk lévő társadalmi tér vagy mező eléggé fel van töltve. De természetesen ez nem azt jelenti, hogy a természetben nem lehetnek akadályok, mert látjuk például Jézus megkísértésénél, hogy nem egy urbánus helyen kereste fel őt a Sátán, hanem a Jerikó melletti pusztában. Tehát teljesen természetes körülmények között töltötte el Jézus a negyven napját, és akkor szegődött hozzá a Sátán. Ugyanakkor látjuk az Ószövetségben, hogy a próféták és a prófétai iskolák hegytetőkön működtek, vagy olyan helyeken, amelyek a tömegtől szeparálva voltak, mert a próféták egyik fő feladata, hogy állandóan figyeljék a mennyből jövő információkat, adásokat. Nyilvánvaló, hogy ha az ember a természetben van, bizonyos tapasztalatokat és azokon keresztül hozzá érkező információkat jobban fel tud dolgozni, mivel nem érkezik emberektől olyan sok információ, érzet, képzet, gondolat, állítás, hanem a természetes tapasztalatot éli meg, ez pedig könnyebben feldolgozható. Könnyebben lehet értelmezni a fizikai test hangját is, mint például egy olyan mezőben, ahol az embert nagyon sok emberi gondolat, energia, erő, érzet, képzet érinti meg.

Szoktál családtagjaiddal, testvérekkel vagy barátokkal rendszeresen természetben időt tölteni, és ha igen, van hatása a természeti környezetnek a velük való kapcsolatodra? Ha igen, milyen hatást vettél észre?

Kihat, más a természetben való együttműködés. Különösen a mediterrán esték és éjszakák – amiből sajnos a magyarországi éghajlaton kevés van –, amikor a hőmérséklet nem esik 20 °C alá, és éjfélig lehet beszélgetni, miközben fölöttünk a csillagos ég. A leggyönyörűbbek, legszebbek az ilyen esték – hozzátartozik a barátsághoz, testvériséghez, családhoz. Ilyenkor lehet megérteni, amit Isten Igéje mond, hogy Isten a földet lakásul teremtette az ember számára. Mert amikor mostoha az időjárás, egyfajta ellenségességet tapasztalsz a természetben, látod, hogy olyan erő van benne, amely az emberi munka eredményességét meg tudja hiúsítani, vagy azt rombolja, kárt okoz, akkor nyilvánvalóan az ember nem látja barátságosnak a természetet. Mégis fontos felfedezni azt, hogy a természet az emberhez alapvetően barátságos, nem ellenséges (természetesen Isten Igéjéből lehet ezt igazából felismerni). És ennek a barátságosságnak az az oka, hogy Isten eredetileg szeretetből teremtette a látható világot, nem „tohu”-nak és „bohu”-nak.

Szoktál szellemi tevékenységet folytatni természeti környezetben (például ima, dicséret, igeolvasás)? Milyen gyakran és miért éppen abban a környezetben teszed?

Hogyne! Én több éven keresztül a budaörsi hegyekben az erdőben imádkoztam, most az udvaron szeretek, sétálva, közben vallom az igéket, imádkozom. Ha vidéken vagyok, ott is van egy hely, ahová föl szoktam menni imádkozni.

A szolgálatodra vonatkozóan volt, illetve van jelenleg hatása a természeti környezetben eltöltött időnek és szellemi tevékenységnek? Ha igen, tudnál konkrét példát említeni?

Mivel másképpen működik az ember érzékelése a természetben, mint egy szobában, azt gondolja az ember, hogy a Szentlélekkel nem volt olyan találkozása. Mégis amikor vidékről visszajövök, ahol szoktam egy helyen imádkozni a természetben, és megyek a szolgálatba, úgy tapasztalom, hogy nagyobb erő jön ki belőlem. Valaki mondta is nekem, aki tudta, hová járok, hogy „amikor lent vagy ott, vidéken, és utána följössz, mindig nagyobb erővel szolgálsz”. Igen, így van, de amikor ott imádkozom, ezt nem érzem, csak akkor, amikor idejövök a Hit Parkba, akkor érzem ezt az elementáris, természeti erőt, ami szellemi erő.

Kaptál személyes kijelentést a természet megfigyelése, vizsgálata során Isten személyéről, Igéjével vagy bármi egyébbel kapcsolatosan? Ha igen, ez gyakran megtörtént vagy inkább esetleges? Tudnál konkrét példát is említeni?

Igen, sokat! Például a szellemi harccal kapcsolatosan megfigyeltem, hogy minden helynek más a szellemi miliője, és amikor az ember nem néz ezzel szembe, nem tud gyönyörködni a Teremtőben. Ha elmész egy kiállításra, megnézel egy műalkotást, az igazából akkor ad élményt, amikor a műalkotáson keresztül a mögötte lévő személy tulajdonságait, gondolatát és üzenetét felfedezed. Valójában ez a műértés. A műalkotást az alkotó személye nélkül nem lehet helyesen értelmezni. Így van ez a természet és Isten közötti viszonyban is – mert a természet függő Istentől, noha Isten független a természettől. Amikor elmegyünk egy szép helyre, első benyomásunk az érzékszerveinkre hat, és ha ezek meg is ragadnak minket, olyan két-három nap múlva megszokjuk. De ha ebben az élményben benne van a szellemed is, és a Teremtőt fedezed fel e mögött, akkor egyszerűen nem tudod megunni. Nem tudsz közömbösen ránézni, hanem észreveszed a részleteket, hogy hogyan tudta kigondolni a hegyvonulatokat, hegyek, sík területek és völgyek változékonyságát, a víz (akár patak, folyó, tó, tenger) és a szárazföld viszonyát. Akkor még nem beszéltünk a különböző színekről, az évszakok színeiről. Annyi gyönyörűséget lehet látni a természetben, amiből megismerhető Isten végéremehetetlen gazdagsága. Elképesztő, hogy még a mikrovilág, például egy hangya is mennyire kidolgozott! Ezek nekem a Teremtőről mindig adnak egy olyan élményt, ami azután pozitív hatással van a bibliaolvasásomra: napokig tudok olvasni egy ilyen közegben Bibliát, és szól az Ige hozzám. Rengeteg üzenet így jött ki, és szinte elfáradt a kezem, mert nem tudtam olyan gyorsan írni, mint ahogyan áradt ki az üzenet belőlem.
Tehát sok ilyen élményem van már fiatal keresztény koromtól fogva. Például emlékszem rá, hogy amiket az Isten országáról tanítok most is, azt leírtam papírra egy ilyen alkalommal. Szintén leírtam papírra egy imádkozás után, amikor visszajöttem a természetből, hogy milyen gyülekezetet akar az Úr létrehozni, amiben nekem fontos szerepem lesz. Leírtam, felolvastam a feleségemnek – és ez pontosan megvalósult később.

Van esetleg bármilyen egyéb megjegyzésed a természeti környezetnek a keresztények életében és szolgálatában betöltött szerepével kapcsolatosan?

Nagyon fontosnak tartom ma, hogy sokat jelentsen az embereknek a természet. A rousseau-i filozófia, a „Vissza a természetbe!” ugyan nem úgy érvényes, ahogy ők akkor ezt értelmezték, de ha megnézzük a civilizációnk problémáit, például az identitásválságokat, akár a nemi identitás válságát, akár más területet, látjuk, hogy egy természetellenes, mesterséges gondolkodásmód kezd kialakulni, és úrrá lenni, különösen a nagyvárosokban élő embereken. Ezért feltétlenül ajánlom a nagyvárosi embereknek, polgároknak, hogy keressék a természettel való kapcsolatot, mert a természetben van bölcsesség, van célszerűség, van rend, és ha ezt az ember szemléli, az őt is bölcsességre fogja tanítani. Számos ilyen igehely van, amely például a hangyákra, pókokra, mormotákra, vagy más állatok magatartására, bölcsességére hívja fel a figyelmet. Ha nyitott az ember szíve, és különösen, ha tisztában van vele, hogy van Teremtője, és különbséget tud tenni a Teremtő és a teremtett dolgok között, akkor nagyon sok mindent meg tud tanulni.

Az interjút készítette ifjabb Pálfy Gyula. Szerkesztette, rövidítette a szerző és az interjúalany beleegyezésével Grósz István.

Fotó: Horváth Péter Gyula
Grafika: Kéringer Tamás