A zsidó törvények szerint csak termesztett növények után kellett tizedet adni, a vadon gyűjtött termékekre ez nem vonatkozott. Emiatt is számíthatott a bibliai időkben a fárasztó, de mégis jól jövedelmező vad növények gyűjtése és eladása a szegényebb rétegeknél fontos megélhetési forrásnak. Nyilván más megfontolásból, de hála Istennek az utóbbi években ismét nagy örömmel járnak ki az emberek erdőre-mezőre növényeket gyűjteni, hogy igazán tiszta és egészséges táplálékhoz jussanak.

A ruta kultúrnövény formájában csak egy helyen (Lukács 11,42) szerepel a Bibliában. Nagyon valószínű, hogy több más fűszer és gyógynövénnyel együtt csak Jézus korában vonták be a termesztésbe, ami aztán tizedkötelessé tette. Bibliai botanikával foglalkozó kutatók szerint a termesztésbe vont ruta, a tömény illatú és vadon helyben is megtalálható nagylevelű ruta lehetett, bár az sem kizárt, hogy ez az úgynevezett kerti ruta volt.

A nagylevelű ruta kb. egy méter magas szürkészöld színű évelő félcserje sárga virágokkal. Hajtásaiból illatos olajat pároltak, ami közkedvelt görcsoldó, vérnyomást szabályozó szer, továbbá ízületi fájdalmakra hatásos borogatás egyik összetevője is volt. Teát is készíthetünk belőle bodzavirággal és rozmaringgal keverve és fejfájás esetén bátran alkalmazhatjuk. Áldott állapotban lévő kismamák sose igyanak belőle, mert abortív hatása is ismert. Az ókorban élő emberek szilárdan hitték, hogy a ház előtti kertekbe ültetett ruta intenzív illata miatt mindenfajta dögvészt elűz a háztól, ezért is lett számukra a tisztulás szimbóluma.

A hívő emberek életében a kenet illata és Jézus Krisztus engesztelő vérébe vetett hit személyes megvallása tartja távol a negatív, sötét erőket!

A kertben elültetett növény viszont csak addig szép és hasznos, amíg erőteljesen legyökerezve rendszeres kapcsolatban van a Gazdával, aki naponta biztosítja számára a vizet és a különböző tápanyagokat.

(Kereszty Zoltán nyomán)