Az egyiptomi sivatagok bokros növénye hosszú gyökerével egészen a nedves talajszintig lehatol. Dús hajtásait sűrű, tűhegyes ágtövisek védik. Forró napokon rovarok közreműködése nélkül is édeskés mézgát választ ki ágain, mely éjjel megszilárdulva apró szemcsék formájában aláhull. A belső ázsiai pusztákon ezért hívják még ma is perzsa mannának, és csemegeként fogyasztják.

Az apokrif Sírák fia könyvében a szerző a bölcsességet a legfinomabb illatokhoz hasonlítja. Ahogyan a szétáradó virágillat tavasszal felfrissíti és kellemessé teszi a levegőt, hasonlóképpen üdítő a bölcs ember szava is, mely képes áttörni még a fájdalmon és keserűségen is.

(Kereszty Zoltán nyomán)