Ezt megelőző három bejegyzésünkből kiderül, hogy a Szentföld növénytakarójának legfontosabb formái: az erdők, cserjések, sztyeppek, vízparti növényzet, sivatagi gyepek és a szubtrópusi vegetáció. A lágyszárú növényeknek a rövid, esős télhez, majd a különösen hosszú forró és száraz nyárhoz kell alkalmazkodniuk. A növényzet márciustól május elejéig zöldell, majd a gyors termésérést követően kiszáradva, vagy a talajba húzódva vészeli át az októberig tartó aszályos időszakot. Ezért is oly nehéz a legtöbb ilyen fajt a mi éghajlatunkon megtartani. Izrael állam megalakulása óta nagy erdő és gyümölcstelepítési program megvalósításán dolgozik, amely az éghajlatra gyakorolt előnyös hatása miatt minden bizonnyal rendkívüli jelentőséggel bír majd e térségben.