Aleppói, jeruzsálemi fenyő (Pinus halepensis)

Aleppói, jeruzsálemi fenyő (Pinus halepensis)

Az aleppói, helyi nevén jeruzsálemi fenyő nemcsak a Szentföldön őshonos, hanem az ősi  Perzsiától egészen a Pireneusi félszigetig elterjedt volt, és főként a nedvesebb tengerparti területeken képezett erdőket. Libanonban a cédrussal együtt nőtt, és fájának minősége sem sokkal maradt el a cédrusétól. Izrael dombjain végeláthatatlan, összefüggő erdőségeket alkotott, melyekből napjainkra csak a partvidéken maradt néhány folt. A rendkívül fagyérzékeny növény puha, meszes és nedves talajt kíván, amelyben magról is jól szaporítható. Széleskörű hasznosítása, kiváló talajkötő képessége és gyors növekedése miatt országos program keretében az izraeli kormány fokozatosan újratelepíti a kipusztult erdőket.

E sorok írója büszke arra, hogy 1995 őszén Németh Sándornak a Hit Gyülekezete vezető lelkészének a társaságában, egy nemzetközi delegáció tagjaként részt vehetett ebben a programban és aleppói fenyőt ültetett a Jeruzsálem környéki lejtőkön. 15-20 méteres magasságával, ritka, szórtan elálló koronájával, hosszú, egyenes, szürkésen repedezett törzsével ma szép, telepített ligetcsoportok láthatók Jeruzsálem hegyein. Az öregkorában is üde zöld koronájú fenyőnek páros tűlevelei vannak, amiért a boldog házasság és a szilárd hitvesi szeretet, szerelem szimbóluma. A Bibliában a cédrussal együtt többnyire a hosszú élet, a halhatatlanság és a győzelem jelképe.

(Felhasznált irodalom: Kereszty Zoltán: “Nézzétek a mező liliomait…”)

Köszönjük, ha Megosztásoddal támogatod munkánkat!