Sivatagi datolya, fogfa, jerikói balzsamfa (Balanites aegyptiaca)

Sivatagi datolya, fogfa, jerikói balzsamfa (Balanites aegyptiaca)

Az Ószövetségben többféle balzsamról olvashatunk. Gileád különösen híres volt balzsamáról. (Jeremiás 8,22). Nagyon értékesnek számított, megtalálható volt a kereskedők árui között éppúgy, mint a királyok kincstáraiban és az ajándékok listáján. Az élet legkülönbözőbb területein felhasználták. Gyógyászatban minden bizonnyal az Egyiptomtól egészen a Hermon hegységig húzódó forró völgykatlanokban, hasadékokban mindenütt gyakori 3-5 méteres, tipikus trópusi fát a sivatagi datolyát használták. Datolyaszerű terméséből erjesztéssel mámorító italt készítettek, magjából pedig a gyógyhatású “zakkum-olajat” préselték. Fénylő sárga, erősen ragadós, hosszú fonállá húzható, finom illatú, képlékeny mézgája a “jerikói balzsam”, a legismertebb gyomorerősítő és sebgyógyító volt. A növény gyantás, gyógyító hatású fáját az ókorban fogtömésre is használták. Innen a “fogfa” elnevezés. A balzsam gyógyító hatása miatt lett a sivatagi datolya és a mézgája a gyógyulás és enyhülés jelképe. (Jeremiás 51,8)