“A mennyek királysága ugyanis hasonló ahhoz a gazdához, aki korán reggel kiment, hogy munkásokat fogadjon fel a szőlőjébe.

Megegyezett a munkásokkal aznapra egy dénárban, és kiküldte őket a szőlőbe. Három óra körül is kiment, és látott másokat is tétlenül álldogálni a piacon. Így szólt hozzájuk: „Menjetek el ti is a szőlőbe, és ami igazságos, megadom majd nektek!” Azok pedig elmentek. A szőlősgazda hét és kilenc óra körül ismét kiment, és ugyanígy tett. Tizenegy óra körül is talált ott némelyeket álldogálni, és ezt kérdezte tőlük: „Ti meg mit álldogáltok itt egész nap tétlenül?” Azok így válaszoltak neki: „Mert senki sem fogadott fel bennünket!” Ezt mondta nekik: „Menjetek ki ti is a szőlőbe!”

Estefelé így szólt a szőlősgazda az intézőnek: „Hívasd a munkásokat, és fizesd ki a bérüket az utolsókkal kezdve az elsőkig!” Jöttek a tizenegy órakor fölvettek, és egy-egy dénárt kaptak. Jöttek az elsők is, akik azt gondolták, hogy többet fognak kapni: de ők is egy-egy dénárt kaptak.

Amikor megkapták, így morgolódtak a gazda ellen: „Ezek az utolsók egyetlen órát dolgoztak, és egyenlővé tetted őket velünk, akik viseltük a nap terhét és a forróságot!” Az így válaszolt az egyiknek közülük: „Barátom, nem vagyok veled igazságtalan: nem egy dénárban egyeztél meg velem? Fogd, ami a tied, és menj! Én ennek az utolsónak is ugyanannyit akarok adni, mint neked. Vagy talán nincs jogom azt tenni az enyémmel, amit akarok? Vagy talán a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok?!”

Így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók.”

Máté evangéliuma 20, 1-16