Májusban sereghajtó vonuló madaraink is hazaérkeznek a telelőterületekről. Ilyenkor a sárgarigó fuvolaszerű hangja már a valódi tulajdonostól hallatszik, és örömmel fogadtam az idei első találkozást is vele. Újra meg kellett állapítanom, hogy a sárgarigó „flótája” egészen másként szól, mint a seregély utánzata. Februárban vagy márciusban a tréfás kedvű seregély könnyen megviccelheti a madárhangokban kevésbé jártas embert, amikor a sárgarigó hangját utánozza. Májusban azonban már érdemes követni a hangot, mert a lombok közül egy gyönyörű, aranysárga madár tekint vissza ránk. Nem is csoda, hogy a nép aranymálinkónak nevezte el.

A sárgarigó az egyik legfeltűnőbb színezetű madarunk. A hím tollazata ragyogó aranysárga, amelyet fekete szárnyak és farok egészítenek ki. A tojó visszafogottabb színezetű, zöldessárga tollai jobban beleolvadnak a lombok közé. Karcsú testű, hosszú szárnyú madár, amely többnyire a fák magas lombkoronájában mozog, ezért gyakran előbb halljuk meg fuvolaszerű hangját, mintsem hogy észrevennénk. Óvatos, rejtőzködő természetű, de hangja messzire betölti a ligeterdőket és a folyóparti fákat. Fészkét a hazai madárvilágban szinte egyedülálló módon az ágak villájába fonja, ahol kis függő kosárként ring a lombok között.

A lombkoronában bujkáló sárgarigót figyeltem, amikor egyszer csak megszólalt egy kakukk. A kakukk már a múlt hónapban megérkezett, egyik példány hangját akkor is hallottam, most azonban sikerült meg is pillantanom. Karcsú testű, hosszú farkú madár, tollazata szürkés árnyalatú, alsó része világos, sötét harántcsíkokkal. Röptében könnyen emlékeztethet egy kisebb karvalyra. Emiatt terjedt el az a régi tévhit is, hogy télire a kakukk karvallyá változik. Hangja messzire hallatszik, jellegzetes „kakukk” szavát szinte mindenki ismeri.

A kakukk különös életmódjáról híres. Nem épít saját fészket, hanem tojásait más énekesmadarak fészkeibe csempészi. A kikelt kakukkfióka kitolja a gazdamadár tojásait vagy fiókáit, így végül egyedül nevelik fel a mit sem sejtő pótszülők. Mindezek ellenére a kakukk hangja hozzátartozik a májusi tájhoz, és amikor felcsendül az erdőszélen, mezők fölött vagy a ligetesekben, az ember úgy érzi, hogy a tavasz végleg elfoglalta helyét a természetben.

Kelemen László, Sepsiszentgyörgy