Augusztusban a fák roskadoznak a terméstől?  A veteményes ontja a zöldségeket, a virágok még mindig színesek? Idén a perzselő napsütés és a hosszan tartó szárazság minden kertészt komoly döntések elé állított. A rendkívüli aszály sok helyen minden korábbinál nehezebb helyzetet teremtett. A föld mélyen kiszáradt, a patakok, folyók, tavak vízszintje alacsony, és szinte minden nap felmerül ugyanaz a kérdés: öntözzünk, vagy inkább spóroljunk a vízzel? Nem könnyű erre egyszerű választ adni. A víz valódi kincs, amelyet bölcsen kell felhasználnunk. A legjobb, ha minden lehetséges módon gyűjtjük az esővizet, mulccsal takarjuk a talajt, és a hajnali vagy késő esti órákban öntözünk, amikor a legkevesebb víz párolog el.

Talán még ennél is fontosabb, hogy hosszú távon magát a környezetünket alakítsuk át. A természetnek van a világ legjobb klímaberendezése. Minden elültetett fa, minden bokor, minden zöldtető, lugas, teraszra kihelyezett növény vagy virágos udvar hűti a környezetét. Az árnyékot adó növényzet nemcsak kellemesebbé teszi a nyári napokat, hanem csökkenti a talaj felmelegedését, lassítja a kiszáradást és élhetőbbé teszi településeinket. Aki ma fát ültet, nemcsak önmagának, hanem a következő nemzedéknek is ajándékot ad.

Ebben a nagy melegben ne feledkezzünk meg az állatokról sem. A kutyáknak, macskáknak, baromfiknak és más háziállatoknak mindig legyen friss ivóvizük és árnyékos pihenőhelyük. A kutyáknak különösen jóleshet egy hűsítő fürdetés vagy locsolás, de csak fokozatosan, hogy szervezetüket ne érje hirtelen hideg. A kert madarai is hálásak lesznek egy sekély itatóért, amelyből nemcsak ihatnak, hanem meg is fürödhetnek. Egy tál víz ilyenkor szó szerint életet menthet.

Augusztus ugyanakkor a bőség hónapja is. Érik az őszibarack, a nektarin, a szilva, a körte első fajtái, a nyári alma, a szeder, és sok helyen a füge is ontja édes termését. A szőlősgazdák számára külön öröm, hogy a Csabagyöngye – Magyarország egyik legismertebb korai csemegeszőlője – kedvező fekvésű helyeken már augusztus első napjaitól szedhető. Minden évben különleges pillanat, amikor az első édes fürtök az asztalra kerülnek, jelezve, hogy lassan megkezdődik a szőlőérés időszaka.

Ahogy telnek a hetek, egyre több szőlőfajta kezd színesedni és cukrosodni. A szőlő a Bibliában is különleges jelentőséget kap. Jézus ezt mondta tanítványainak: „Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlőműves… Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők.” (János 15.) Minden szőlősgazda tudja, hogy a vessző csak addig marad életben és termékeny, amíg kapcsolatban marad a tőkével. Ugyanígy a mi életünk is akkor hozhat valódi gyümölcsöt, ha Krisztushoz kapcsolódunk. Ahogy a szőlőszemek lassan beérnek a nyári napsütésben, úgy érleli Isten is türelemmel a jellemünket, hitünket és szeretetünket.

A veteményes is bőkezű. Paradicsom, paprika, uborka, cukkini, padlizsán, bab és csemegekukorica kerülhet nap mint nap a konyhába. Sok családban ilyenkor kezdődik a befőzés, savanyítás, lekvárfőzés, aszalás vagy fagyasztás. Ezek a munkák nemcsak a kamrát töltik meg, hanem generációkat is összekötnek, hiszen a legtöbb recept nagyszüleinktől maradt ránk.

A napraforgók, dáliák, kúpvirágok, bugás lángvirágok és a késő nyári rózsák továbbra is vidám színekkel ajándékoznak meg bennünket. A levendula másodvirágzásával és más pillangókat és méheket vonzó virágok emlékeztetnek arra, milyen fontos megőrizni kertjeink élővilágát még a legszárazabb időszakban is.

Augusztus második felében, bár még csak finoman, de már megjelennek az ősz első jelei. A hajnalok hűvösebbek lesznek, a nappalok lassan rövidülnek. A fecskék egyre nagyobb csapatokba verődnek a villanyvezetékeken, a gólyák is gyülekezni kezdenek, és hamarosan hosszú útjukra indulnak Afrika felé. Valószínű a Teremtő láthatatlan keze és szava van emögött is. A természet csendben készül az évszakváltásra, miközben még élvezzük a nyár utolsó heteit.

Augusztus 20-án Magyarország az új kenyeret is ünnepli. Amikor kezünkbe vesszük a frissen sült kenyeret, fantasztikus illatában ott van a vető ember munkája, a föld, az eső, a napsütés, az aratás fáradsága, cséplés, a molnár és a pék szorgalma – és mindenekelőtt Isten gondviselése. Az új kenyér ünnepe emlékeztet bennünket arra, hogy minden falat kegyelem. Ahogyan naponta hálát adunk a mindennapi kenyérért, úgy érdemes hálát adnunk mindazért is, amit Isten ebben az évben megőrzött számunkra a nehézségek ellenére.

Bár az idei nyár sokakat aggodalommal tölt el, mégsem szabad elveszítenünk a reménységünket. A természet újra és újra bebizonyítja, hogy rendkívüli megújuló képességgel rendelkezik. Egy kiadós eső után néhány nap alatt kizöldül a kiégett gyep, felfrissülnek a fák, és új élet költözik a kertbe. Nekünk pedig az a feladatunk, hogy hűséges sáfárként vigyázzunk arra, amit Isten ránk bízott: bánjunk takarékosan a vízzel, ültessünk fákat, óvjuk az élővilágot, és örüljünk minden apró ajándéknak.

Grósz István

“Maradjatok bennem, én bennetek… Aki bennem marad, és én benne, az hoz bő termést.” (János evangéliuma 15,4–5)

(Ha szeretsz kertészkedni, szereted a növényeket állatokat, és a vidéki élet szépségeit, kövesd a Vidámszüret oldalt, hogy ne maradj le a következő bejegyzéseinkről!)