Országunkban mindenki nagyvadja az őz. A nyári hónapokban, mint mindig, a biológiájához hűen kezdi az üzekedést, mely vadászati szempontból lényeges, de a mezőgazdaságot is érinti, hisz a májusban született gidákat anyjuk a nyári időszakokban a mezőgazdasági területek sűrűjében gyakran elfekteti, és akár huzamosabb ideig magukra hagyja. Ilyenkor épp üzekedik, vagy táplálkozik a suta. Így a kaszálások és az aratások idején az említett területeken megfekvő gidák évente több ezer példányban is elpusztulhatnak.

De miért érintik olyan nagyon a vadgazdálkodást ilyen érzékenyen ezek a veszteségek?

Az őz halandósága számos okból magas értéket mutat és az utódgondozásban is nagy veszteségeket szenvedhetnek a ragadozók (pl. róka, sakál) vagy akár a vaddisznó jelenléte miatt is, de az időjárási viszontagságokból adódóan is nagy az elesések száma.
Az állomány mérete a második világháborút követően indult igazán emelkedésnek, majd a ’70-es években a 150-200 ezer példányt is elérte, ami a 2020-as évekre már 360-380 ezer környékére duzzadt. 2024-re az állománynövekedés megrekedt, s kisebb mértékben jelenleg is csökkenést mutat. Felmerülhet a kérdés, hogy az így is nagy egyedszám ellenére miért okoz problémát az évente elpusztuló gidák magas száma?

A vadgazdálkodási szféra kimagasló szegmense a trófea vadászatból származó bevétel, amit jó esetben a vadgazdálkodás fejlesztésére fordítanak, így a bevétel eléréséhez a bakok agancsának minősége fontos.

Az őzet ikerellés jellemzi. Amennyiben a vemhesült suták után számolt szaporulat felét számoljuk baknak, melyekből sokuk alacsony agancsminőséget hoz, ráadásképp ezekből számos példány elpusztul a korábban említett okokból fakadóan, és az évközbeni egyéb elhullásokat nem említettük, akkor máris választ kapunk az  értékesíthető vadásztatás alacsonyabb mértékére. Az őzállomány minősége csökkenhet, így a bevétel is csökken, ami nagy elesés a vadásztársaságok vagy az állami erdészetek számára is, így a vadgazdálkodás ezen irányának minősége hosszútávon romlik.

Természetesen a bakok trófeaminősége számos tényezőtől függ, mint az élőhely is, de az utóbbiakban megemlített veszteségek rontják az összképet.

Amennyiben a földtulajdonosok, és a vadászatra jogosultak tesznek a gidák mentéséért az aratások és kaszálások idején, akkor lényeges támogatást nyújtanak az őzállomány minőségének fejlesztéséhez és a teljes vadgazdálkodás számára is.

A területi vadászatra jogosultak feladata egyeztetni a gépi munkák megkezdését megelőzően – amennyiben van rá lehetőség –, hogy drónnal történő területfelmérést alkalmazhassanak. Ez  költséges lehet, ezért érdemes az ehhez tartozó támogatásokat igénybe venni, amennyiben van rá mód.

Írta: Németh András Joel – Vadgazdálkodási technikus

Fotók: Simon Győző, Blaumann Ödön

Adatok: Országos vadgazdálkodási adattár

Az őz és vadászata – Dr. Berdár Béla