„Uralkodj harag, gőg, gyűlölség nélkül”–Szent István elfeledett intelmei a mának

Egy vezető jelleme befolyásolja a népe sorsát

István király tíz pontban foglalta össze a királyi méltóság rangját, díszét, méltóságát, cifraságát, emelkedettségét. Egy szóval: azt, hogy mitől lesz jó egy vezető, mit kell ahhoz figyelme előtt tartania, hogy a népét ne a romlás, bomlás, pusztulás, hanem a virágzás felé kormányozza.

Elsőként a szent hit megőrzésére hívja fel a figyelmet, majd részletesen kifejti azokat a keresztény hit igazságokat (az Apostoli Hitvallással összhangban), amelyek megőrzése elengedhetetlen a sikeres uralkodáshoz. Azt üzeni ezzel, hogy egy vezetőnek ismerni kell és tiszteletben kell tartania azokat az örök igazságokat, amelyeket a Szentírásban olvashatunk. Nem hághatja át azokat a spirituális és morális korlátokat amelyek abban vannak rögzítve. Tulajdonképpen arról szól az első rész, hogy egy vezetőnek is tudnia kell, hogy van felette valaki, akinek számot kell adnia a tetteiért. Azaz a vezetői felhatalmazás nem korlátlan.

Másodszor az egyházi rend becsben tartására hívja fel a figyelmet. Egyházon nem elsősorban rendszert ért, hanem azt élő organizmust, amelynek a feladata a hit terjesztése és megőrzése. Az uralkodónak őrködnie kell azon, hogy a vallás szabadsága ne szenvedjen csorbát, különösen akkor, ha még „friss hajtás” a hit, azaz olyan időszak után szerveződik az egyházi élet, amikor az nem volt ismert vagy tiltott volt.

A harmadik helyen a főpapoknak kijáró tiszteletről van szó, amely nem elsősorban a pozíciójuknak, hanem annak szól, hogy ők imádkoznak, járnak közben az országért és az uralkodóért is. A királyoknak tehát biztosítani kell a szabad hitgyakorlást, amelynek szerves része a szellemi élet: az imádkozás és az igehirdetés.

Negyedik helyen a vitézek és főemberek megbecsülése áll. Korunkban ezek a személyek a közhivatalok viselői, a választott képviselőink. A velük való bánásmódot így javallja István király: „uralkodj mindannyiukon harag, gőg, gyűlölség nélkül, békésen, alázatosan, szelíden. […] ha haraggal, gőgösen, gyűlölködve, békétlenül kevélykedsz az ispánok és főemberek fölött, a vitézek ereje bizonnyal homályba borítja a királyi méltóságot, és másokra száll királyságod.” Tehát a minden embernek kijáró tisztelet szóban és beszédben való gyakorlása a vezetőknek kötelessége.

Az ötödik pontban a mindenki felé való türelem és az igaz ítélkezés jelenik meg: „ne ítélkezz te magad, nehogy királyi méltóságodban a hitvány ügyben forgolódva folt essék, hanem az efféle ügyet inkább bírákhoz utasítsd, az ő megbízatásuk, hogy törvény szerint döntsenek. […] A türelmes királyok királykodnak, a türelmetlenek pedig zsarnokoskodnak.” A vezetők erénye az, hogy a jogtudósokra hagyják az ítélet alkotást és nem akarják az ellenfeleiket megsemmíteni.

Hatodikként a vendégek befogadása és gyarapítása szerepel, ami megfeleltethető annak, amikor a származástól, társadalmi állástól és vallástól függetlenül mindenkinek kötelessége megtartani az ország törvényeit, aminek következményeként szabadon élhet.

A hetedik pontban a tanács súlyáról esik szó, amiben azt ajánlja István király, hogy a tanácsosokat jól kell megválasztani és érdemes hallgatni rájuk. Javasolja, hogy a tapasztaltabb, idősebb személyek szava nagyobb súllyal essen a latba, mint a tapasztalatlan fiataloké.

Nyolcadikként szól arról, hogy a fiak kövessék az elődöket. Az apákra hallgassanak a fiúk: „Aki atyjával szemben áll, Isten ellenségének áll.” Ma ezt úgy értelmezhetjük, hogy egy vezető nem fordíthatja a fiatalokat az idősebb generáció ellen, csak azért, hogy a saját politikai céljait elérje.

A kilencedik, az imádság megtartásáról szóló rész, arról szól, hogy egy vezetőnek is kellene hogy legyen személyes hite (István nyilvánvalón azt feltételezi, hogy ez a személyes hit a Biblia Istenére irányul). Egyetlen uralkodó sem lehet önjáró, önfejű, aki rákényszeríti elképzeléseit az emberekre.

Az utolsó, tizedik ajánlás a kegyességről, az irgalmasságról és a többi erényről szól. István szerint ez teszi teljessé a koronát, ha az uralkodó alázatos, nem személyválogató, nem zsarnok és cselekedeteiben nem a gyűlölet, hanem a szeretet vezérli. Óv továbbá attól is, hogy a király szelíd és becsületes legyen és a magán életében szexuális területen is normálisan éljen.

Zárásként pedig egy nagyon fontos igazságot szögez le, amelynek alapján a mindenkori király, uralkodó, politikai vezető hatalom gyakorlását a földi szférából felemeli az örökkévalóságba: „Mindez, amit fentebb érintettünk, alkotja a királyi koronát, nélkülük sem itt nem tud senki uralkodni, sem az örök uradalomba bejutni.”

Dr Pécsi Tibor történész cikke teljes egészében a Hetek c. folyóirat legújabb számában olvasható.

Jó pihenést kívánunk a hosszú hétvégére minden kedves követőnknek!