A nyári hőségben gyakran csak a kiszáradt fűre vagy a porzó földre tudunk figyelni. Pedig ilyenkor különösen látszik az is, hogy milyen csodálatosan vannak megalkotva a növények.
A Biblia több helyen is a fákat és növényeket állítja példaként elénk. A Zsoltárok könyvében olvassuk, hogy az Istenben bízó ember: „Olyan lesz, mint a folyóvizek mellé ültetett fa, amely idejekorán megadja gyümölcsét, és levele nem hervad el, és minden munkájában jó szerencsés lesz” Nem azért szép ez a kép, mert a fa soha nem találkozik nehézségekkel, hanem mert van honnan vizet merítenie.
Ezenkívül a növények a hőségben visszafogják a párologtatást, takarékoskodnak az erőforrásaikkal, így várják ki a kedvezőbb időt.
Van mit tanulnunk tőlük. Nem mindig az a legbölcsebb és legerősebb, aki minden lehetőségét, erejét egyszerre felhasználja, hanem az, akinek a nehezebb időszakokban is mindig van mit előhoznia abból az áldásból, amit Istentől kapott.
Grósz I.

