Jézus pedig felelvén ezt mondta: – “Lement egy ember Jeruzsálemből Jerikóba, de rablók kezébe került, akik nemcsak kifosztották, hanem meg is verték, majd elmentek, és otthagyták félholtan.

Épp arrafelé járt azon az úton egy pap, de amikor meglátta ezt az embert, elment mellette.

Ugyancsak arra járt egy lévita is, de mikor meglátta, ő is elment mellette.

De ugyanoda tartva arra vetődött egy szamariai is, aki mikor meglátta őt, megszánta, majd odalépve hozzá bekötözte sebeit olajat és bort öntve azokra, és saját jószágára felültetve elvitte a fogadóba, ahol gondoskodott róla.

Másnap elmenőben elővett két dénárt, és odaadta a fogadósnak ezekkel a szavakkal: „Viselj gondot rá, és ha valamit ezen felül ráköltenél, mikor visszajövök, megadom neked.

Mit gondolsz, a három közül ki volt az embertársa annak, aki a rablók kezébe került?

A törvénytudó azt mondta: – Aki megkönyörült rajta! Jézus erre azt mondta neki: – Menj, és te is hasonlóképpen cselekedj!”

Lukács evangéliuma 10: 30 – 37