Májusban, júniusban elkezdenek nyílni a rózsák. A kertünk ékessége lehet egy-egy romantikus, illatos, színével büszkélkedő pompás rózsatő, rózsalugas vagy éppen egy-két diszkrétebb példány… A világon mintegy 20 000 rózsafajta létezik és a nemesítéseknek köszönhetően számuk egyre csak nő. Viszont a temérdek fajta közül csak pár alkalmas arra, hogy rózsaolajat állítsanak elő szirmaiból.

A legértékesebb növény erre a célra egy rózsahibrid: a damaszkuszi rózsa (Rosa damascena). A szerény megjelenésű, inkább tájkertekbe alkalmas ágas-bogas nagyobb bokor viszont a világ egyik legdrágább illóolaját hordozza magában. Világos rózsaszín, nem túl nagy de szép virágai fenséges illatúak és extrém koncentrációban tartalmazzák az értékes rózsaolajat. Mivel egykoron a rózsaolaj ára az aranyéval vetekedett, folyékony aranynak is hívták.

Az ókori Európában valószínűleg már ismerték a damaszkuszi rózsa elődeit vagy közeli rokonait. Ebben az időben nem vágott virágnak, vázába tették a növényt mint napjainkban, hanem illatszerként, balzsamokhoz, gyógyászati célokra használták kivonatait. A rózsa szirmait gyakran szórták lakomákon, vallási ceremóniákon. A damaszkuszi rózsa illóolaja rendkívül drága luxuscikknek számított az ókori Perzsia, Egyiptom és a Római Birodalom területén; igazi státuszszimbólum volt.

A középkorban a rózsát gyakran kolostorkertekben termesztették és elsősorban gyógynövénynek tekintették. Rózsavizet, rózsaolajat, kenőcsöket, gyógynövényes borokat készítettek belőle. Használták például fejfájásra, gyomorpanaszokra, szemgyulladásra, bőrproblémákra a kivonatokat. A hagyomány szerint a keresztes hadjáratok idején európai lovagok találkoztak ezzel az illatos keleti rózsával, ők hozhatták be Perzsia környékéről és hozzájárultak nyugati elterjesztésükhöz.

Ma több helyen termesztik a világon a damaszkuszi rózsát: Törökországban, Indiában, Iránban, Kínában, Marokkóban de az egyik leghíresebb hely Bulgáriában a  Kazanlak-völgy vagy más néven Rózsák-völgye. Bulgária sokszor világelső a rózsaolaj-termesztésben – évente átlagosan mintegy 2 tonna tiszta rózsaesszenciát állítanak elő a térségben. A magas hegyekkel körülvett medence ideális a rózsatermesztéshez: hűvös, párás hajnalok és meleg nappalok váltakoznak. A rózsákat hajnalban kézzel szedik mert a szirmoknak ekkor a legmagasabb az illóolaj- tartalmuk. A lepárlást ma is hagyományos rézüstökben végzik és a rózsaszüretet vidám felvonulás és népi hagyományok kísérik. Nem hiába a rózsaolaj a világ egyik legdrágább olaja mert előállítása rengeteg időt, munkát és alapanyagot igényel. Egy liter tiszta olaj előállításához mintegy 4 tonna (!) rózsaszirom szükséges. Ezt a nagy mennyiséget úgy tudjuk leginkább elképzelni, hogy egy nagy csokor rózsa (kb.40 darab) szirmaiból tudnak egy csepp tiszta rózsaolajat kinyerni – mondhatni ez a rózsacsokor lelke.

A damaszkuszi rózsa kivonatait elsősorban a parfümipar használja fel napjainkban mint természetes alapanyag de több kozmetikumban is találkozhatunk vele mivel a bőrre gyulladáscsökkentő, frissítő hatással bír. Finom, virágos aromája nyugtató hatású a bőrnek és a léleknek is. A rózsát kulináris célokra is szívesen felhasználják: rózsaszörpöt, rózsabort, lekvárt, kandírozott rózsaszirmokat is előállítanak belőle, illetve a rózsavíz gyakori összetevője Közel-keleti édességeknek.

Ha hazánkban szép rózsakertben szeretnénk egy sétát tenni akkor érdemes ellátogatni a Budatétényi Rózsakertbe ami Magyarország legnagyobb és egyben legkülönlegesebb rózsagyűjteménye sok történelmi fajtával – itt több ezer rózsatő és rengeteg fajta található. A rózsakert nemcsak látványkertként működik, hanem génmegőrző gyűjtemény is egyben. Fontos célja a magyar nemesítésű fajták, a régi történelmi rózsák és a ritka fajták fenntartása.

Herendiné Török Anilla kozmetikus

Forrás és inspiráció: Magyar Agrár-és Élettudományi Egyetem (MATE) damaszkuszi rózsákról szóló írása