Az idei tél hosszú és kemény volt. A hideg reggelek, a fagyos szél, a sok hólapátolás és közlekedési bonyodalmak után most még jobban várjuk a tavaszt, mint más években. Amikor március első enyhébb napjai megérkeznek, az ember szinte ösztönösen kilép a kertbe, hogy megnézze: mi változott, mi ébredt fel a földben.

És a kert valóban válaszol.

A levegő más illatú. A nap egyre erősebben melegít, a talaj szépen felenged, a természet újra mozdulni kezd. A madarak hangja is megváltozik. A cinegék, rigók és vörösbegyek már nem csak jelzik a jelenlétüket, hanem csodás hangon énekelnek.

A virágok is sorra megjelennek. A hóvirágok és krókuszok után egyre több apró színfolt bukkan elő a kert különböző sarkaiban. A föld alól előbújó zöld hajtások csendes, de biztos üzenetet hordoznak: a tél ideje lejárt.

A gyümölcsfák is készülődnek. Először a mandula bont virágot, mintha nem tudna tovább várni. Fehér és rózsaszín virágai a még kopár ágakon különös szépséggel ragyognak. Nem sokkal később követik a kajszik, majd sorra a többi gyümölcsfa is virágba borul.

A kert néhány hét alatt teljesen átalakul.

Március a kertész számára a munka kezdete. A metszések ideje lassan a végéhez ér: a gyümölcsfák alakítása, a szőlő metszése, tisztítása, kötözése most befejeződik, hogy a növények minden erejüket a rügy fakadásra, hajtás növekedésre és a virágzásra fordíthassák.

A veteményesben is megkezdődhet az élet. A borsó, a sárgarépa, a petrezselyem, a spenót vagy a retek magjai már bátran bekerülhetnek a földbe. Ezek a korai vetések a tavasz első ígéretei: apró magok, amelyekből hamarosan friss zöld növények lesznek.

A márciusi kert tele van reménnyel. A hosszú tél után minden mozdulat, minden rügy, minden madárdal azt hirdeti: az élet újra erőre kap.

Aki ilyenkor kilép a kertbe, könnyen megérti, miért szeretjük annyira ezt az időszakot.

A természet ilyenkor nemcsak megújul – bennünk is új erőt ébreszt.

Grósz István

“A remény pedig nem hagy cserben…” Róma 5,5