Októberben a nap sugarai szelídebbek, a levegő illata mélyebb.

A fák lombja aranyba, bíborba, rozsda színbe öltözik, és ahogy a szél megmozgatja a leveleket, a kert szinte festménnyé válik.

Egy októberi séta a kertben — a lehulló levelek között, a hűvös napfényben — különleges békét ad.

Az ősz megszólít. A kert októberben is él — csak éppen más hangon, csendesebben beszél.

Aki ilyenkor kilép a kertbe, már nem a nyár zaját, hanem az ősz bölcsességét hallja.

A dió koppanása, a körte huppanása, a száraz levelek zizegése, a hajnali pára és a lassan felszálló köd mind azt üzeni: a természet pihenni készül.

Pihenni készül, de a virágágyásokban ott virít az árvácska, a krizantém, a díszkáposzta, és a későn virágzó dália is elkezdi utolsó táncát.

A zöldségesben is akad még munka: a sárgarépa, cékla, zeller és a káposztafélék ilyenkor kerülnek a kamrába, a fokhagyma és a hagyma pedig most kapja meg helyét a földben, csakúgy, mint a ttavaszi hagymás virágok. Aki ilyenkor ültet, annak szívében erősebben lesz jelen a reménység.

A fák tövére friss komposzt kerül.

Az október kiváló időszak befőzésre, aszalásra, lekvár- és szörpfőzésre.

Almákból, körtékből, szilvából, birsből készült kincsek kerülnek a speiz polcaira.

Jóleső érzés látni a munka gyümölcsét és mindezért hálát adni.

A kertész most már nem hajszol semmit, nem fut versenyt az idővel, egyszerűen együtt lélegzik vele.

“Boldogok, akiknek szívük tiszta, mert ők az Istent meglátják.” Máté 5,8

Grósz István