Szalóki Sándor | Szilvaszedés
A hegyre indultunk szekérrel keskeny, vízmosta, rossz úton,
a lovak patkója szikrázott, kapaszkodtak a sziklakúpokon.
Mintha alagútban mennénk, kétoldalt szilvafák voltak,
az út fölött sűrű lombjuk egymást átölelve összeborultak.
Nyújtott szekérrel mentünk szilváért, a kasban volt terítve ponyva,
gyümölcs az ágakon rengeteg, a szekérre ráfért egy tonna.
Felértünk végre a kaszálóra, csak ott lehet visszafordulni,
kampós csáklya rudakkal ráztuk az ágakat, szilvaeső kezdett hullni.
Nagyon sok a szekérbe potyogott, de ami melléesett,
összeszedték az asszonyok, és a vidáman kacagó gyerekek.
Egy részét aszalóba rakták, sokat megfőztek lekvárnak,
a többiből cefrét csináltak, a pálinkafőzőben lepárolták pálinkának.
Az volt az igazi pálinka, a lekvár maga a csoda,
az aszalt szilvát eladta, abból csinált pénzt János koma.