Malek Andrea. A könnyűzene klasszikus énekese.
Színpadi jelenléte, zenei érzékenysége teljesen elemeli a pillanatnyi trendek és divatok világától.
Számos díjjal tüntették ki (eMeRTon, Artisjus, Szikra stb.), zenei munkásságára, színház és film szerepeire jellemző az üdeség és a megújulásra való képesség. Akár egy szép kertre.
Nála jártunk a napokban.

A művésznő szerint a kert, a kertészkedés az egyik legjobb dolog a világon.
Olyan ez az ő életében, mint a zene vagy a gyerekek, állandóan a szívében hordozza.
Kora gyerekkora óta nézi teljes ámulattal például azt, ahogy egy levágott kis hajtás gyökeret ereszt a vízben.

“Nagymamám tanított a szobanövények szaporítására, csíkos zöldikét, pletykát, fokföldi ibolyát a leveléből gyökereztettünk.
Aztán nekimentem a kertünknek metszőollóval…sövényt vágtam, ültettem babot, hónapos retket, paradicsom palántát, hajnalkát, ősszel pedig söpörtem a lehullott színes faleveleket.
Télen havat hánytam és minden nap megnéztem, hogy a hóvirág kibújt-e már, sokszor már ott volt január elsejére!
Ha irodában, vagy bárhol meglátok egy szomjazó növényt, azonnal öntök rá vizet.
Belül magamban mindig szerkesztek, csodálkozom, rendszerezek, ha fákat, növényeket lát a szemem.
Ma már éretten, tudva, hogy Isten teremtette a virágokat, fákat is ilyen egyedien gyönyörűnek, óriási örömforrás és élmény az Ő keze munkáját gondozni.
Fantasztikus látni, hogy mindig az élet győz!
Lehet tűzvész, árvíz, aszály, bármilyen pusztító dolog, néhány nap múlva újra előbújnak az első kis hajtások a földből.
Felfoghatatlan az az elpusztíthatatlan, csodálatos nagy szeretet és gondoskodás, amivel Isten minket körülvesz.”

Andrea kislányával “Lénácskával” negyedik éve egy csodaszép újlipótvárosi “gangos” házban él.

“Világéletemben külvárosi-zöldövezeti lány voltam, ám most, hazaköltözésemkor valahogy szerettem volna kipróbálni a belvárosi életet.
Keresztmamám lakik itt egész közel, általa szerettem meg Újlipótvárost és a gangos házak hangulatát.
Lehet tudni egymásról, ki mit főz aznap, hallani ha sír egy baba, vagy amikor az asszonyok diskurálnak egymással.
Szeretek ebbe a közösségbe tartozni. Első nap befogadtak!”

Budapest a XIX. század második felében óriási fejlődésen ment keresztül, Európa egyik leggyorsabban növekvő városa lett.
Lakóinak száma is nagyon megnőtt és a jobbára földszintes vagy legfeljebb egy-két emeletes lakóépületek helyét egyre inkább a több emeletes bérházak vették át.
Rengeteg gangos ház is épült a fővárosban, hiszen a belül nyitott épületek kialakítása gazdaságosabb volt.

Rendszerint két lépcső vezetett fel az emeletekre: a főlépcsőt használták a lakók és vendégeik, a keskenyebb, eldugottabb lépcsőt pedig a személyzet tagjai, ezért is hívták cselédlépcsőnek.
Általában a földszinten voltak az üzletek, raktárak, esetleg irodák; az első és második emeleten a tehetősebbek nagyobb alapterületű lakásai, a felsőbb emeleteken pedig a kisebb, olcsóbb lakások.

A gangos házak gyakori jellemzője az udvarok szűkössége és sötétsége, viszont aki járt már ilyen udvarban nyáron, az tudja, hogy ennek nem csekély előnye is van:  itt még a kánikulai napokon is kellemesen hűvös az idő.

A kevés napfény egyáltalán nem jelenti azt, hogy az udvarnak kopárnak kell lennie.
Ügyes és hozzáértő lakók számos udvart valóságos oázissá varázsoltak, kihasználva a különleges hűvös-árnyékos mikroklímát, amit megfelelő öntözéssel szokás kiegészíteni.

Malek Andrea már évtizedek óta lelkes kertésznek tartja magát.

“Sok virággal, növénnyel jó barátságban vagyok. Tudom, melyik hol érzi jól magát.
Például a gangon szűrt fény van, ezt nagyon szereti az Aloé, az erdei talajtakarók, a fodormenta, árvácska, és a pistike.
A sárga falhoz és a kovácsoltvas korláthoz illő színeket vadászni mindig nagyszerű foglalatosság.
Ha valami gyönyörűségen akad meg a szemem, abból hozok a szomszéd lányoknak is, felettem a néninek, és persze Anyukámhoz is viszek…Szüleim elhivatottságát örököltem, szeretek dolgozni, újakat tanulni.”

Arra a kérdésre, hogy milyen hatása van szellemi és lelki állapotára a természetben, illetve a virágai között eltöltött időnek, így válaszol:

“Igazi és állandó örömforrás, hiszen minden nap változik mindegyik, reagál a gondoskodásra.
Bele lehet feledkezni, minden kicsi részletben ott van a teremtés.
Valamiért úgy gondolom, hogy angyalok festik a virágok színét és mintáját, kizárt dolog, hogy a véletlen műve.
Hihetetlen kedves és vidám élmény, amikor egy árvácska kis feje bekukucskál az ablakon.

Mint nagyon sokan, én is szívesen indulok ki természeti képekből, amikor dalszöveget írok:
“Mint néma csend a pusztaságban, ha felragyog a fénylő nap”
Ebben persze semmi új nincs, mégis minden nap rácsodálkozom, olyan az Ő szeretete, hogy átmelegít engem, mint pusztaságot a felkelő nap.
A szél is sokszor érzem, hogy kedveskedik velem.
Többször volt rá példa, miközben énekeltem (mint hűvös szél, minden nap fúj rám), és nagyon-nagyon melegem volt a szép fekete ruhámban, de mire a gondolat megszületett bennem, hogy tényleg, milyen jó lenne most egy kis szél, már valahogy ott is volt!”

Az énekesnő hat évvel ezelőtt találkozott először mai szerzőtársával Jáger Bandival, akivel a Rumbach zsinagógai első muzsikálást követően közös zenekart alapítottak, saját egyéni R’n B’ jazz stílusban.
Pár hónap múlva pedig már a stúdióban énekelte lemezre Bandi népdal feldolgozásait.
Rendszeres vendégei a Zsidó Kulturális Fesztiválnak és két éve járják az országot egy fantasztikus Gospel programmal!

“Négy éve elkezdtem dicséret szövegeket írni, és a sok szép közös dalt végre eljátszhattuk a zenekarral országszerte, turné formájában. Idén újra eljutottunk a Balatonfüredi Gospel Napokra is.”

A Malek Andi Soulistic jelenleg egy nagy ünnepi, születésnapi koncertre készül.
November 19-én a MÜPA Fesztivál Színházban Dés László, Szulák Andrea és Karácsony János lesznek a zenekar vendégei. Szeretettel várnak mindenkit!

Kép és szöveg: Grósz István