Az ősz haj elfedésével ősidők óta próbálkozik az emberiség. A fehér hajszálak megjelenése az idő múlását jelzi, ezért azok eltakarására, befestésére már az ókorban is egy növényt használtak fel: a hennát. A kemikáliáktól túlterhelt mai világunkban is többen ezt a természetes növényi színezőanyagot részesítik előnyben a szintetikus festékekkel szemben.

A 2-6 méter magasra megnövő cserjének – mely időnként kisebb fává cseperedik –  rendkívül illatos virágai vannak, melyek fehérek, vagy bíbor árnyalatúak; dús fürtvirágban nyílnak. Élőhelyén gyakran ültetik kertekbe dísznövényként, illetve a tűző nap ellen védő kellemes árnyéka miatt a hennát.  Levelei lándzsásak, vagy tojásdad alakúak. A növényben található színezőanyag-tartalom a levelekben a legkoncentráltabb, ezért ezeket megszárítják és finom porrá őrlik. A drog kb. 1% hatóanyagot tartalmaz, az ún. lawsont (a növénynemzetség egy skót természettudósról, Isaac Lawsonról kapta a nevét). Ha a henna élőhelyén a hőmérséklet 35-40 Celsius-fok körül van, a növény színező hatása növekszik.

A hennaport meleg vízzel szokták péppé keverni, mely narancsvörösre színez minden fehérjetartalmú dolgot: a bőrt, a hajat, körmöket, de még a gyapjút és a selymet is. A hennát a vörös szín mélyítésére renggel kombinálják, ami az Indigofera tinctoria (indigó) szárított és porított leveleiből készül. A keverés arányáról függően a szőkétől a barnán át a feketéig lehet különböző színárnyalatokat elérni. A hennával való festés előnye, hogy kondícionálja, táplálja a hajat és káros kémiai anyagoktól mentes; a kapott szín természetes, szép és tartós. Egyéni érzékenység, allergia miatt azonban érdemes festés előtt bőrpróbát végezni.

Pár éve trenddé nőtte ki magát a henna kozmetikai felhasználása is. A szem, a tekintet hangsúlyozására szemöldököt, illetve szempillát lehet vele befesteni. Mivel a henna tartósan rögzül a bőr keratinjához, az így kapott eredmény hetekig is tartós marad. A hennavirág magas illóolaj-tartalma miatt már i.e. is használták parfümök készítéséhez csakúgy, mint napjainkban.

A növényi kivonat testre való festése az elmúlt évtizedben vált népszerűvé Európában, azonban Indiában és számos közel-keleti országban évszázadok óta a kultúra része.

A Bibliában is találkozhatunk vele, mégpedig Mózes könyvében és az Énekek Énekében. Az egyiptomi fagyalnak is nevezett cserje szárított, őrölt levélporából készített “henna paszta” ismert kozmetikum és balzsamozószer volt az ősi Egyiptomban is. Az arabok pedig a leveléből nyert festéket körmük és szakálluk festésére használták, sőt a harci mének sörényét is ezzel festették pirosra a csaták előtt.

Festésen kívül az iszlám orvoslás ecetben oldva  fejfájás, valamint fertőtlenítő hatása miatt sebek, égési sérülések gyógyítására is felhasználja.

Amint látjuk a henna egy igen sokoldalúan felhasználható növény, ami legfőképpen festő hatása miatt vált népszerűvé. Azonban az ősz, festetlen haj is igen szép, mutatós látványt tud nyújtani – például a Biblia ékes koronaként említi a fehér hajat, az idős kort. Ha még várni akarunk ezzel, akkor választhatjuk a hennát.

Herendiné Török Anilla
kozmetikus