Flóratörténeti nyomozásokból valószínűsíthető, hogy a bibliai kor, különösen a kora ószövetségi évszázadok növényzetét csaknem teljesen a kelet- mediterrán erdőségek változatos és fajgazdag társulásai uralták. Ezeket a csodás erdőségeket az Aravah völgyben trópusi növények és kelet felől a fennsíkokra behúzódó ligeterdős szavannák tarkították. Dél felé haladva a mai Negev területét eleinte szintén ligeterdők, majd kiterjedt, legeltetésre alkalmas füves puszták borították.
A Dunántúlnál kissé nagyobb Szentföld növénytakaróját a mediterrán, az irán- turáni, a szaharó- arab és a trópusi flóraterületek találkozása, a változatos éghajlati- domborzati viszonyok és a nagy szintkülönbségek együttes hatása alakította ki és tette egészen különlegessé. A bibliai időkben az egész vidéket hatalmas erdőségek borították, ezért a rómaiak pl. a ” Kelet fáskamrájának” is hívták e térséget. Az egybefüggő mediterrán tölgyesek fokozatos kiirtása azonban mára szinte az egész terület elsivatagosodását eredményezte. Az eredeti növényzet ritka maradványai azonban sejteni engedik az egykori flóra csodálatos fajgazdagságát. Ennek oka részben a nagy, egybefüggő erdőségek klímaszabályozó hatása, részben pedig az, hogy a “Kivonulás” időszakában a területet a nálunk is jól ismert, erősen csapadékos Bükk korszak esői öntözték, aminek következtében a Sínai félsziget nagy része is sokkal kedvezőbb, párásabb puszta lehetett. A bibliai időkben nyilván minden másképp nézhetett ki, amikoris fajokban sokkal gazdagabb lehetett a táj. Napjainkra ugyanis az erdőirtások következtében a hegyvidéken és a dombságokon óriási területek váltak kopár, köves- sivatagos pusztákká, melyeket csak nomád pásztorkodással lehetett némileg hasznosítani.
A bibliai időkben a mediterrán, tengerparti sós pusztákat egy keskeny, szúrós, cserjés sáv után mindjárt a nagy egybefüggő erdőség váltotta fel, melyek jellegzetes fái a mediterrán tölgyek és pisztáciák. Az Irán- turáni kontinentális erdősztyepp maradványok pedig száraz, sivatagi gyepekben folytatódtak. Az Aravah- és a Jordán- völgy zárt, meleg mélyedésében jellegzetes vízparti növényzet és valódi trópusi oázis virult datolyapálmákkal és akáciákkal. Különösen Jerikó és Gileád vidéke volt híres trópusi eredetű fűszereiről és gyümölcseiről, melyeket itt szabályos ültetvényeken termesztettek, vagy vadon gyűjtöttek és szállítottak rendszeresen karavánúton Egyiptomba. Egészen különleges a Holt- tenger partjait kísérő sós sivatag, ahol a szaharai és szubtrópusi sótűrő fajok együtt láthatók. A mediterrán táj és a Negev- sivatag határán elterülő félsivatagi törpecserjés és apró füves sztyeppek ritka fajok élőhelyei.
A Szentföld növénytakarójának legfontosabb formái: az erdők, cserjések, sztyeppek, vízparti növényzet, sivatagi gyepek és a szubtrópusi vegetáció. A lágyszárú növényeknek a rövid, esős télhez, majd a különösen hosszú forró és száraz nyárhoz kell alkalmazkodniuk. A növényzet márciustól május elejéig zöldell, majd a gyors termésérést követően kiszáradva, vagy a talajba húzódva vészeli át az októberig tartó aszályos időszakot. Izrael állam megalakulása óta folyamatosan nagy erdő és gyümölcstelepítési program megvalósításán munkálkodik, amely az éghajlatra gyakorolt előnyös hatása miatt már napjainkban is rendkívüli jelentőséggel bír e térségben.
Grósz István
(Kereszty Zoltán nyomán)