Az ókorban a vad olajfa legkülönbözőbb változatai közül válogatták ki a termesztésre legalkalmasabb, nagy termésű, finomabb olajat adó típusokat, melyeket Izrael földjén elsősorban Efraim, Ezdrelon, Sharon, Hebron, Betlehem és a Gileádi  – fennsík nagy ültetvényeiben termesztettek. Ezek a települések éppoly büszkék voltak olajfaligeteikre, mint szőlőskertjeikre és a gabona földjeikre. A vad olajfát a bibliai szövegek nem jelölik külön néven, egyedül Pál apostol említi görög nevét, amikor a  közismert oltási módszert használja fel példázatához a rómaiakhoz írt levelének 11. fejezetében.

Olajfáról egyébként a Bibliában először a vízözön – történetben olvashatunk, amikor Noéhoz olajággal a csőrében érkezett vissza a galamb, mely egyrészről az esőzések végét jelentette, de egyben a Teremtő békekötési szándékát is. Az olajfa kifejezetten lassan  növő, görbe törzsű, tömör, néha üreges, görcsös fájú örökzöld növény, mely a legszegényebb talajon is megél. Hatalmas gyökérzete a koronánál jóval nagyobb területet hálóz be.

Amikor Izrael fiai a pusztai vándorlás során hírt kaptak róla, hogy az Ígéret  földjén olíva is van, ott a Szentírás nem egyszerűen olívát, hanem “olívák földjét” említ.

A  Bibliát kellő odafigyeléssel olvasó emberek számára nagyon hamar egyértelművé válik, hogy gyakoriság szempontjából a három vezető növénytermesztési ágazat a gabona, a szőlő és az olajfatermesztés. Ezekhez az ágazatokhoz csatlakozik még negyedikként a lentermesztés.  A Károli Gáspár által fordított Bibliában a gabonatermesztéssel kapcsolatos kifejezések 652-szer, a szőlőtermesztésre utaló kifejezések (mint a szőlő, a must és a bor, de maga a szőlőművelés is) 456-szor, az olaj és az olajfatermesztés 261-szer, míg a lentermesztéssel  és a hozzákapcsolható gyolcs és patyolat szavakkal 102-szer találkozhatunk. A felsorolt mezőgazdasági ágazatoknak nélkülözhetetlen gazdasági jelentősége és haszna van napjainkban is, ám fontos, hogy a Szentírás olvasása közben legyünk nyitottak arra is, hogy  az ilyen témával foglalkozó igeszakaszokban megbúvó szellemi igazságokat is megtaláljuk!

Az olajfa hat – nyolc éves korában kezd először virágozni és negyven – ötven évesen hozza a legtöbb termést. A téli hónapokban a bogyók olajtartalmának növelése végett tovább hagyják a fán érni a termést, és csak kora tavasszal préselik ki az igazi, víztiszta  olíva olajat, mely a mediterrán népek nélkülözhetetlen tápláléka, világító és gyógyszeranyaga.
Jeruzsálem közelében, a Kidron (Kedron) patak túloldalán  van egy kert (vagy telek, majorság), az Olajfák hegyének alsó részén, ahol az Úr Jézus szívesen tartózkodott tanítványaival együtt. Máté és Márk evangéliumának beszámolója szerint ebben a kertben készült fel imában a rá váró szenvedésekre, majd később itt  fogták el Őt. Az általunk használt Gecsemané kifejezés a héber ‘gat semanim’, illetve a görög ‘getsemanei’ szóból formálódott, jelentése: olajprés. Az olajütés, ill. préselés fontos iparág volt a bibliai időkben.
Az olajfa akár két – három ezer évet is megérhet,  hiszen a kivágott, kiöregedett törzs nagyon sokáig megőrzi a sarjadóképességét, ezért gyakorlatilag elmondhatjuk, hogy kipusztíthatatlan! Jézusnak és tanítványainak kedvenc találka helyén a jeruzsálemi városligetben, a Getsemáne – kertben napjainkban is megtekinthető olajfák közül némelyik éppen ezért is fantasztikus történelmi események tanúja lehetett.

Az olajfa a Közel – Keleten a szépség, az erő és a gazdagság szimbóluma volt.

Hazánkban az olajfa (Olea europaea) szabadföldi tartását széltől védett, zárt udvarrészben érdemes megpróbálni. A téli fagyok idején fokozottabb védelmet igényel, mint például a füge.
A talaj minőségére nézve nem különösebben kényes, bírja a meszes talajt is, mint általában a legtöbb mediterrán növény, a sok napfényt viszont nagyon szereti.
A olajfa általában hét év után hoz először gyümölcsöt, ám ahhoz, hogy teljesen beérjen hosszú és meleg őszre van szüksége.

Az olajbogyók elkészítését az alábbiak szerint javasoljuk:
A leszüretelt olivabogyót 10 napig vízben áztassák, hogy megszabaduljon a csersavtól.
Ezután kb 2 hétre tegyék egy vizes – sós – ecetes – citromlés páclébe.
Babérlevéllel és fokhagymával ízesítsék.

Grósz István

Forrás: Kereszty Zoltán: Nézzétek a mező liliomait
Fotók: Grósz István, Tira Máriusz, internet