Agárdpusztán, a Nádasdy birtokon, a cselédház egyik két szoba, konyhás lakásában élt családjával Kossuth egykori hadnagya, Ziegler Sándor uradalmi gépész.
Itt látta meg a napvilágot 1863. augusztus 3-án a család legkisebb tagja Ziegler Géza, akit Gárdonyi Gézaként ismert meg az utókor.

Gárdonyi Gézára a legtöbb magyar ember csupán a legolvasottabb, legkedveltebb magyar történelmi regény, az Egri csillagok írójaként emlékszik, pedig vérbeli polihisztor volt.

59 évig tartó földi pályafutása alatt volt tanító, újságíró, novellákat, regényeket, verseket, sőt a gyermekeknek meséket, Dankó Pista több nótájához pedig szöveget írt.
„Fiaimnak, utasítások” címmel gyűjtötte  össze tanácsait gyermekeinek.
Több nyelven beszélt, Dante fordítása kiemelkedő.
A Magyar Tudományos Akadémia levelező és tiszteletbeli tagja volt.
Több hangszeren is remekül játszott, zenét szerzett. Szeretett fotózni, rajzolni, sakkozni.
Igazi hivatása a magyar nyelv ápolása volt.

Kirándulásain gyűjtött növényekből Egerben botanikus kertet épített.

Szemezgessünk Bárány László: Gárdonyi Géza botanikai hagyatéka című művéből:

A növénytan akár füvészkedés, akár kertészkedés formájában régtől fogva kedvelt szórakozása és időtöltése volt a legkülönbözőbb foglalkozású, gondolkozású és hajlamú embereknek.
Államférfiak, főpapok, írók szeretettel gyűjtötték a virágokat, ápolták kertjük csemetéit, melegházuk palántáit. Nem egy e műkedvelő botanikusok közül idővel neves szakemberré lett.

Gárdonyi Géza is rendkívüli mód kedvelte a botanikát.

Az élet csodái érdekelték, izgatták, foglalkoztatták hatalmas fantáziáját.

Nagy dolgozószobáját, köröskörül hatalmas könyvszekrények övezték.
A különböző tárgyú, nyelvű és alakú rengeteg könyv között szép számmal volt biológiai és egyéb természettudományi írásmű is.

Az élőlények közül legjobban a növényeket szerette.
Az állatokat is bizonyára nagyon kedvelte, hiszen a tyúkokról és kutyákról írt feljegyzései sok állatpszichológus érdeklődésére számíthatnak.
De átlapozva herbáriumának sárguló íveit, számba véve kis kertjének fáit, cserjéit és virágait, összegyűjtve örök értékű írásaiból azon részeket, hol a növényvilággal foglalkozik, nyilvánvaló, hogy legtöbbet a virágokban gyönyörködött.
Egyik művében így ír:…a virág az Isten legszebb teremtése.” (Mai csodák: Virágok világa)

Herbáriuma nem botanikai, hanem inkább históriai és irodalomtörténeti érdekesség.
Egyértelműen kiderül, hogy Gárdonyi utazásaikor a nevezetesebb helyekről emlékül hozott magával növényeket, s ezeket gondosan lepréselte és szárította. Nagyon ügyesen és óvatosan preparálta növényeit.
Nem törekedett az egyes növényeknek minden részét begyűjteni, legtöbbször csak egy ágat, fűszálat hozott magával például Pompeji romjai közül, Petőfi állítólagos sírjáról, vagy éppen a Colosseum színteréről 1900 szeptemberében, ahol a vadállatok keresztényeket téptek széjjel.

Kertjében 43 növényfaj volt található az elmúlt század elején.
Ha tudjuk, hogy a kert milyen kicsiny, s mégis ennyi növény él benne, ismét bizonyossá válik, hogy Gárdonyi nagyon szerette a növényeket, s az volt a törekvése, hogy minél többet lásson maga körül.
Némelyikkel sokat próbálkozott, többször átültette, kereste neki a megfelelő fény- és talajviszonyokat.
Talán éppen a gránátalma cserélt háromszor is helyet, s mégsem hozott virágokat egyszer sem Gárdonyinak.

A 43 faj közül néhány igen ritka és érdekes növény.
Ezeket Gárdonyi ismert kertészetekből szerezte be.
Rózsáit maga szemezte. Utazásaiból nemcsak szárított növényeket, hanem magvakat és töveket is hozott.
A vörös liliom hagymája állítólag Törökországból ily módon jutott Gárdonyi kertjébe.

Gárdonyi művei nagyjából 250-300 növényről tesznek említést.

Külön meg kell emlékezni arról is, hogy a nagy író sok növényt népies nevén említ.
Így beszél a cicamacafáról (kecskefűz), a vasfű, vagy lakatnyitó fűről (Verbéna), a temondádfűről (csucsor), föld füstjéről (Fumaria), Boldogasszony hajáról (Aranka), szarvasgyökérről (ezerjófű).

A virág illatát a virág lelkének tartja.

Gárdonyi kezéből korán hullt ki a toll.
Árván maradt hatalmas íróasztala, pipatóriuma, Virágos kertje.
Ő maga ott alussza örök álmát az egri vár fokán, a Bebek-bástyán, honnét a magyar rónaság végtelenbe vesző síkja tárul ki a szemlélő előtt.

Sírján egy rövid, de gondolkozásra késztető felirat: “Csak a teste.”

Grósz István

(Forrás: Gárdonyi Géza szülőháza múzeum és Bárány László: Gárdonyi Géza botanikai hagyatéka,1928)