A legkorábbi érésű szőlőfajta, a Csabagyöngye szedésével kezdődött idén is a szüret.
A szakemberek szerint a termés mennyisége átlagosnak, a minősége kíválónak mondható.

Varga Máté Péter a Varga pincészet társtulajdonosa az MTI-nek beszámolt arról, hogy az elmúlt évekhez képest egy héttel később kezdődhetett meg a szüret:

“A 2021-es évjárat rendkívül lassan és vontatottan indult.
A sokat tapasztalt szőlészek sem emlékeznek rá, hogy ennyire későre esett volna a szőlővirágzás.
A hűvös májusnak köszönhetően volt időszak, amikor úgy tűnt, három hetes lemaradásban vagyunk a korábbi évekhez képest.
Júniusban azonban gyors változás következett és alig győztük követni a növények fejlődését. Az 1901 óta mért hőmérsékleti adatok alapján a mögöttünk álló két nyári hónap a dobogón végzett.
Az idei június a harmadik legmelegebb, a július pedig   a legmelegebb hónap volt Magyarországon a múlt század eleje óta.
Csapadék szempontjából sokáig vízhiánnyal küzdöttünk.
Az elmúlt két hétben érkezett meg a várva várt eső, ami kedvezett a bogyók növekedésének.
Mindent összevetve mennyiség szempontjából közepes, minőség szempontjából pedig kifejezetten szép évjáratot zárhatunk ennél a fajtánál.”

A Csabagyöngyét követően már az Irsai Olivért is szedik a gazdák, mint azt a héten tették a Vidám Szüret munkatársai is.
A fajtát Kocsis Pál nemesítette 1930-ban Kecskeméten a pozsonyi fehér és a csabagyöngye keresztezésével.
Vonzó, üde, fiatalos, kedves borok születnek a fajtából.
Az Irsaiból készített borokat célszerű fiatalon elfogyasztani, hogy a friss, üde gyümölcsössége és parfümössége minél jobban érvényesüljön.

Egyebekben tájékoztatjuk kedves Követőinket arról, hogy a legelentősebb szőlőültetvények a világ 34 országában 7 millió hektáron terülnek el.
Ennek fele (50%) Európában található, de jelentős a szőlőtermesztés Ázsiában (28%) és Észak- illetve Dél-Amerikában (14%) is.

A legnagyobb szőlőtermesztő országok – Spanyolország, Kína, Franciaország, Olaszország és Törökország – az összes szőlőültetvény több mint felét birtokolják.

A megtermelt szőlő több mint 57%-ából készítenek bort, 36%-a csemegeszőlő, 7%-a pedig mazsolaként hasznosul.

A borszőlők alapvetően különböznek a csemegeszőlő fajtáktól.
Míg utóbbinak legfontosabb értékét például a gusztusos megjelenés jelenti, addig a borszőlő meghatározott értékmérője a belőle készült bor minősége.

A borszőlő-fajták többféleképpen csoportosíthatók, hiszen a világon több ezer fajtát termesztenek.
Színük alapján két kategóriára oszthatók, a fehérszőlők és a kékszőlők csoportjára.
A különböző szőlőfajták különböző időpontokban érnek, így léteznek korai- (augusztus eleje, közepe), közép- (augusztus vége, szeptember eleje, közepe) és késői (szeptember vége, október eleje) érésű fajták is.

Magyarországon több, mint 65 ezer hektáron 223 fajtával folyik borszőlő termesztés.
A területek 70 százaléka fehérszőlő, 30 százaléka kékszőlő.

A kékszőlőkből nemcsak vörösborok, hanem rosék is készülnek.

A borszőlő minőségét elsősorban a bogyók cukortartalma határozza meg, amelyet mustfokban fejezünk ki:

13–15 mustfok közötti termésből asztali bor, míg 15 mustfok feletti termésből minőségi bor készíthető.
A minőséget még meghatározza a savtartalom, extrakttartalom és az illat- illetve zamat anyagok.

Grósz István

(Forrás: bor.hu)