A sárospataki "tengerszem"

A sárospataki “tengerszem”

A szántóföldek, szőlőültetvények között eleinte széles földút, majd szűk erdei ösvény vezet ki a városból a Megyer-hegyre, ahol megcsodálhatjuk a sárospataki tengerszemet, ami valójában nem is tengerszem (keletkezésének semmi köze a gleccserekhez), hanem emberkéz alkotta „képződmény”, pontosabban a malomkőbányászat eredménye.

Az itt bányászott, főként gabonaőrlésre és érczúzásra használt „pataki malomkövek” külföldön is igen keresettek voltak. Már a 15. századtól folyt a Megyer-hegyen kőfejtés egészen a 20. század elejéig, amikor is 1907-ben végleg bezárt bánya. Az azóta eltelt évtizedek alatt a fejtési gödörben csapadékvíz gyűlt össze, és helyenként 6,5 méter mély tó alakult ki, melyet később a népnyelv tengerszemnek nevezett el.

Kevés olyan vidék van a világon, ahol a bányászatról nem egy félig elhordott, megcsonkított hegy jut az ember eszébe. A Megyer-hegy azonban azon kivételes helyek egyike, ahol azt tapasztalhatjuk meg, hogy a „kitermelésből” valami természetileg is különleges dolog kerekedett ki. Erről tanúskodik, hogy a tó és környéke 1997 óta országos jelentőségű természetvédelmi terület, és az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság kezelésében áll.

Mintha nem is Magyarországon lennénk. A lábunk előtt 20-30 méteres, függőleges sziklafalak szakadnak bele a tó sötétbarna vízébe. A sziklák oldalán sok helyütt mohák, cserjék, bokrok tenyésznek, körülötte pedig öreg erdő „ül” koronaként körben a hegyen.

A tavat a kijelölt Malomkő tanösvényen érdemes körbejárni. Az út mellett tájékoztató táblákat találunk, amelyekről megismerhetjük a tó keletkezését, a malomkőbánya történetét és a terület élővilágát. Szinte minden oldalról, lentről és fentről is pompás arcát mutatja az egykori bányakatlan.

Miközben föl-le gyalogolunk a bányaudvar sziklás peremén (a biztonságos túrázásról a kihelyezett korlátok gondoskodnak), különböző helyeken köszön vissza a múlt: rábukkanunk pár félig kész malomkőre, vagy hegybe vájt barlanglakásra, de a malomkövek elszállítására kialakított „kanyonon” végigsétálni sem utolsó élmény, amelynek végén közvetlen a víztükör előtt találjuk magunkat.

A Megyer-hegyi tengerszem minden évszakban jó szívvel ajánlható, mert nagy valószínűséggel ősszel, télen, tavasszal és nyáron sem fog csalódást okozni a látogatóknak.

Szöveg: Túrista magazinból szerkesztve
Kép: Nagy Gábor