Alkonyodott, az árnyak eltűntek, búcsút intetettek mint korábban a lenyugvó napot búcsúztató feketerigók. Sötétség takarta el a rozsdássárgába öltözött őszi erdőt, és a benne orgonáló szarvasbika leheletének párás gőzölgését.
Hosszúra nyúlik az éjszaka, mintha rájátszana az elmúlást sugalló októberre, holott:
„Örvend a puszta és a kietlen hely, örül a pusztaság és virul mint őszike.”
(Ézsaiás 35:1)
Kelemen László