Az állattenyésztéshez szív kell!

Az állattenyésztéshez szív kell!

Előző írásunkban beszámoltunk róla, hogy a ranch ötlete tulajdonképpen Eliza miatt született meg, aki egészen kis kora óta rajongott a lovakért, lovaglásért. Kezdetben ugyan angol stílusban lovagolt, de mindig is nagyon vágyott arra, hogy a nyugodt-békés western lovaglásra térhessen át, hiszen a nyugodt lovakkal, a biztonságos western nyeregben bátran mehetett ki a terepre is.

Az állattenyésztéshez szív kell” – mondja Csaba. “Igazi pásztorként kell viselkedni. Jönni-menni kell az állatok között, ez a legfontosabb“-, teszi hozzá. “Jól kell tartani őket, meg kell adni nekik mindent, nem szabad rajtuk spórolni. Csak így lesznek képesek fejlődni, szaporodni. Fontos, hogy elégedett, nyugodt legyen mindegyik.

A családnak egy alkalmazott segít a hatvan hektárnyi területen, továbbá két komondorra bízták az állatok őrzését. Több kutyafajtával is próbálkoztak az elmúlt tíz év alatt, de ez a magyar kutyafajta vált be a legjobban. Egy rendkívül jól nevelt Labradort is “alkalmaznak”, neki az a dolga, hogy a tó körül rendet tartson.

Ritka kellemes, érdekes, izgalmas dolog az állatok között sétálgatni, simogatni, almával etetni őket. A bölények nyugodt tempóban, folyamatosan legelnek. A marhák kicsinyei között állandósul az ugri-bugri, míg a bivalyfiak már egy naposan úgy hemperegnek a mocsárban, mintha már hetek óta a föld lakói lennének.

Az eső elől behúzódunk a jó meleg faházba, ahol Bea különlegesen finom hatlapossal és kávéval kínál bennünket, miközben megcsodálhatjuk Eliza érem gyűjteményét, az öveket, a kupákat…

Búcsúzóul megtudjuk, hogy az ifjú hölgy most felvételizett az Agrártudományi Egyetemre, ahol mezőgazdásznak tanul majd, melynek elvégzése után itt a Ranchon állattenyésztéssel szeretne foglalkozni és természetesen folytatni kívánja a versenysportot is.

Kép és szöveg: Grósz István