Kedves követőink, újabb interjút adunk közre ifjabb Pálfy Gyula “A TERMÉSZETI KÖRNYEZET SZEREPE A KERESZTÉNY ÉLETBEN ÉS SZOLGÁLATBAN” című szakdolgozatából. A szerző, aki 2018-ban diplomázott a Szent Pál Akadémián, ezúttal Grósz István lelkésszel, a Vidám Szüret kertészeti blog szerkesztőjével beszélget.

Milyen módon és milyen gyakran szoktál a természettel kapcsolatba kerülni?

Szerencsére olyan helyen van a családi házunk, ami gyakorlatilag beleolvad a természetbe. Szép kertünk van, csodás növényekkel és madarakkal. Van egy nagyon kedves, bozontos kutyánk. A teraszról az erdő, illetve a Balaton látható. Közvetlen közelünkben többen is állattartással foglalkoznak. Szarvasmarhák bőgését, lovak nyerítését, szamarak ordítását halljuk rendszeresen, ami mindig megvidámít bennünket.

Szoktál kirándulni, mióta és miért teszed ezt?

Igen, egészen kis korom óta. Egy kis bakonyi faluban nőttem fel, ahol a focipálya mellett (ami igazából egy libalegelő volt) még két helyen töltöttük időnk nagy részét. Vagy szüleimmel az ültetvényekre, földekre, vagy barátaimmal az erdőbe mentünk felfedezőutakra, vagy harcolni, mint Pesten a Pál utcai fiúk. A mai napig sem találtam jobb szabadidős programot, mint a természetjárás.

Teljesen felvillanyoz, megújít, felfrissít, megvidámít. Pontosan nem tudom az okát, talán az, hogy mivel már több, mint harminc éve foglalkozom emberekkel, emberek problémáival, ügyeivel, előfordul, hogy ez elvonja a figyelmemet a Teremtőről, az Örökkévaló Istenről. A természetben a csodálatos tájak, folyók, erdők, állatok látványa mindig rámutat arra, hogy az élet mégis csak sokkal több és szebb, mint a különböző problémákon való rágódás.

Milyen módon hat a szellemi állapotodra és szellemi életedre a természeti környezet, és ennek mi az oka?

Úgy tapasztalom – főleg mióta Bibliát olvasok – hogy egyre inkább képes vagyok meglátni a teremtett világban Istent. Például gyakran azon kapom magam, amikor fényképezőgéppel megörökítek a természetben valamit, szinte csak olyan képeket készítek, amelyeknek van üzenete, amelyekben benne van az Úr. Ezt nem beképzelem ilyenkor, hanem tényleg benne is van. Valószínű azért is képes megújulni,felfrissülni az ember szelleme a természetben, mert az Istent eltakaró dolgok ott kevésbé vannak jelen. A fő ok elsősorban a csend és a rengeteg inspiratív dolog lehet, ami egy kis virágból, egy falevélből, egy bogárból, egy juhnyájból, egy szarvasból, vagy éppen egy csörgedező patakból szólít meg.

Szoktál családtagjaiddal, testvérekkel vagy barátokkal rendszeresen természetben időt tölteni, és ha igen, van hatása a természeti környezetnek a velük való kapcsolatodra? Ha igen, milyen hatást vettél észre?

Igen, rendszeresen töltök időt családtagokkal, barátokkal, ismerősökkel a természetben. Az egyik legjobb hely a kapcsolatok megerősítésére, megújítására. A természetben az emberek kicsit visszább veszik, „megalázzák” magukat (mint pl. amikor Ábrahám a tenger homokját vagy az ég csillagait számolgatta), így normálisabbak az egymás felé való közeledések. A szabadban töltött közösségi időt mindvégig körüllengi valami felsőbb, magasabbrendű hatalom, ami megigazítja, helyre teszi az ember identitását.

Szoktál szellemi tevékenységet folytatni természeti környezetben (például ima, dicséret, igeolvasás)? Milyen gyakran és miért éppen abban a környezetben teszed?

A természetben, amikor egyedül vagyok, legjobban Igét szeretek olvasni. Meg-megállok olvasás közben, ilyenkor, ahogy mondani szokták, nem hajt se török, se tatár, és próbálom nyugodtan, lassan értelmezni az Igét. Ilyenkor nincsenek a közelemben szótárak, lexikonok, ám mégis gyakran előfordul, hogy több a kijelentés, mint otthon, a dolgozószobámban. Nagyon szeretek dicséreteket dudorászni, fütyörészni a szabadban, időnként a gitáromat is magammal viszem (de ez ritka). A legőszintébb imák is itt hagyják el a számat, illetve nagyon szeretek másokkal kirándulások során együtt énekelni az Úrnak és imádkozni Hozzá.

Van jelentős különbség megfigyelésed szerint a természetben és a lakott környezetben folytatott szellemi tevékenységed között? Ha igen, milyen különbségeket vettél észre, és szerinted ennek mi az oka?

Azt figyeltem meg, hogy akár otthon, akár a gyülekezeti házban, akár a természetben vagyok, mindenütt lehetséges áldott kapcsolatba kerülni az Úrral, viszont az nem vitás, hogy időnként egyik, vagy másik helyen nagyobb erőfeszítésre van szükség ehhez.

Szolgálatodra vonatkozóan volt, illetve van jelenleg hatása a természeti környezetben eltöltött időnek és szellemi tevékenységnek? Ha igen, tudnál konkrét példát említeni?

Hála Istennek, szerencsére olyan természettel vagyok megáldva, ami képes kis korom óta mindent megfigyelni és elraktározni. Azt veszem észre, hogy a prédikációkat nagyrészt ezekből a megfigyelésekből, emlékekből tudom illusztrálni, illetve itt születnek gyakran a példázatok is. Természetesen ez fordítva is igaz, amikor nem „csak” illusztrációkként jelennek meg a természeti képek, hanem konkrét üzeneteket inspirálnak. Erre jó példa, mikor egyszer azon gondolkoztam, hogy a növények, mint fontos jelképek a Bibliában, tudnak-e bármilyen szellemi tevékenységre, szolgálatra, például az imára ösztönözni. Arra jutottam, hogy igen, hiszen ha pl. izsópot ültetek a kertembe – mely a bűnbánó és alázatos szív jelképe –, az képes megtanítani arra, hogy az Úrhoz való közeledés idején bűnbánatra és alázatra van szükség. Egy másik növény, az eufráteszi nyárfa pedig Izrael fiai számára a reménység, a vágyakozás és az erős hit jelképe, ami szintén rámutat, hogy miképpen álljunk az Úr elé. A bátorság, erő és határozottság – bibliai jelképe a tölgyfa – szintén az imánk része kell, hogy legyen, míg a kitartást és állhatatosságot pedig a nád és a tamariszkusz jelképezi. Az imához szükséges még a türelem, mértéktartás és mértékletesség, melyet a kis-ázsiai jegenyefenyő jelképez. Pompás termete a kiválasztottságot, egyenletes, nyugodt fejlődése pedig a türelmes, mértéktartó, mértékletes embert. El is határoztam, hogy a kertemben ilyen, vagy velük rokonságban levő növényekből alakítok ki egy részt, hogy ezek mindig emlékeztessenek, tanítsanak az imával kapcsolatos szellemi igazságokra. Olyan lesz ez a „kiválasztott rész” a kertemben, mint egy imaszoba.

Kaptál személyes kijelentést a természet megfigyelése, vizsgálata során Isten személyéről, Igéjével vagy bármi egyébbel kapcsolatosan? Ha igen, ez gyakran megtörtént vagy inkább esetleges? Tudnál konkrét példát is említeni?

A tanult szakmám a szőlőtermesztés, kertészkedés, amelyben gyakorlom is magamat, gyakran ad kijelentést Isten személyéről, Jézus Krisztusról. Lakókörnyezetem, a Balaton nagyon hasonlít a Genezáreti – tóhoz, gyakran életre kel a Biblia, amikor hajózó, halászó, vagy éppen vendéglátással foglalkozó embereket látok. Egyetlen konkrét példát mondok csak, amikor bizonyos halak természetével mutattam be az embereket – ez nekem is nagyon tetszett!

Van esetleg bármilyen egyéb megjegyzésed a természeti környezetnek a keresztények életében és szolgálatában betöltött szerepével kapcsolatosan?

Minél előbb meg kell találni minden szolgáló testvérnek azt a kikapcsolódási formát, ami a fokozott igénybevétel miatti esetleges lelki kifáradást, kiüresedést ellensúlyozza, megszünteti. A természetjárás, állatokkal való foglalkozás sokat segíthet.

Az interjút Pálfy Gyula készítette
Fotó: Király Zsolt
Grafika: Kéringer Tamás