Izrael középső és északi területein áthatolhatatlan vízparti bozótokat alkot, csakúgy mint a kivágott erdők és felhagyott földek másodlagos növénytakarójában is meghatározó szerepe van. Eredeti héber nevét például fordíthatjuk tüskés sűrűségnek is. Izaiás prófétánál szőlő, vagy erdő melletti sűrű, szúrós bozótként van jelen, melynek kiirtása, felgyújtása büntetést vont maga után, hiszen különösen éhínségek idején folyamatosan termő és ingyen begyűjthető termése a szegények fontos, életmentő tápláléka volt.

A vérvörös szeder virága fehér, rózsaszínű, olykor piros. Feketére érő, sok “C” vitamint tartalmazó termését táplálkozáson kívül vese és hólyagbetegségek, valamint vérszegénység ellen használták. Borogatás formájában az ekcémát, teájával a keringési rendellenességeket gyógyították.

Folyamatos szakmai vita zajlik a bibliakutatók között, hogy vajon mi lehetett az az el nem égő bokor, amelyből az Úr szólt Mózeshez. Sokan állítják, hogy ez a növény a vérvörös szeder volt, míg mások arra a következtetésre jutottak, hogy inkább a sinai galagonya, a szennacserje, az egyiptomi akácia, a vadrózsa illetve a föníciai rózsa lehetett ez a növény. Egyszer majd a Vidám szüret munkatársai is elmondják ezzel kapcsolatos véleményüket, és le fogják tenni az egyik “jelölt” mellett a voksukat. 🙂