Elérkeztünk a Balogh házaspár kertjét bemutató írásunk harmadik, befejező részéhez, melyben mindenképpen említést kell tennünk a minden évben bőséges termést hozó kajszibarack és körtefáról, melynek legerősebb ágán egy színes hinta lóg az unokák nagy örömére. Az erdei és bogyós gyümölcsök, a fekete szeder, ribizli és málna takarásában van a komposztláda. Minden gyümölcsből szoktak eltenni télire lekvár és befőtt formájában. A speciális bánásmódot igénylő áfonya honosításával is próbálkoznak több – kevesebb sikerrel.

Idén tervezik, – elsősorban a több termés reményében – hogy a mandulafának társat ültetnek és amiatt is, mert a tavaszi kertek egyik legfőbb ékessége a pompás virágaival díszítő csonthéjas gyümölcs. A zord tél után elsőként kivirágzó mandulafa a hívő emberek számára egyébként Isten gyors, sosem késlekedő beavatkozásának a jelképe. Hamarosan befejezik a már csaknem teljesen kész, csupa üveg télikertet, mely terveik szerint nemcsak növények, hanem énekes madarak otthona is lesz. A fűszerkert bővítése is fontos cél, továbbá palánta nevelés és zöldség növények ültetése. E célok megvalósulásáig azonban még az angol beagle, Joi kutyának is kell tanulni egy kis jó modort. A képen látható nagyméretű ültetőládát Feri maga készítette!

A Balogh házaspár szerint a kert színei, illata és a csodás gyümölcsök kifejezetten jó hatással vannak szellemi, lelki állapotukra. A harmónia, amit szépen ápolt kertjük áraszt magából egyrészről megnyugtatja, másrészről felüdíti őket. Mielőtt elköszönnénk kedves vendéglátóinktól, Ferenc és Krisztina két verset is megemlít a Bibliából, melyek a kerthez kapcsolódnak. A Mózes V. könyvében található igeszakasz –  “Ha azért eszel majd és megelégszel: dícsérjed az Urat, a te Istenedet azért a jó földért, amelyet neked adott” – a HÁLAADÁS fontosságára hívja fel a figyelmet. Ézsaiás 58,11 – ben pedig egy nagyszerű ÍGÉRET-ről olvashatunk:

“És vezérel téged az Úr szüntelen, megelégíti lelkedet nagy szárazságban is, és csontjaidat megerősíti, és olyan leszel, mint a megöntözött kert, és mint vízforrás, amelynek vize el nem fogy!“

Legyen ez a végszó.