Atlaszciprus, szandarakfa (tetraclinis articulata)

Atlaszciprus, szandarakfa (tetraclinis articulata)

A Biblia legutolsó fája a szakértők egybehangzó véleménye szerint az északnyugat- afrikai eredetű atlaszciprussal azonosítható, amelyet drága “illatos fa” néven importáltak a keleti birodalmakba. Tudományos nevét szögletes kis tobozairól kapta, melyek négyfelé repedve ejtik ki a magokat. Károli Gáspár a Jelenések 18,12- ben thin-fának nevezte. A levegőn apró cseppek formájában megszilárduló, finom illatú törékeny mézgája volt a “szandarak gyanta”, amelyből a legfinomabb bútorlakkot készítették. A rendkívül kemény, rovaroknak ellenálló és tartósan illatos fát a föníciai kereskedők szállították Karthágóból Róma és Tyrus kikötőibe, majd onnan Babilonba vitték tovább. Plinius beszámol róla, hogy a szandarakfáért (amit ő citrumfának nevez jellegzetes illata miatt) fantasztikus árat fűzettek a gazdag keleti kereskedők. Csak érdekességképpen, hogy Ciceró citrum- asztalának mai kereskedelmi értéke bőven meghaladná az 50 ezer dollárt. Libanonban és a Szentföldön csak kultúrában fordul elő, fáját folyamatosan importálták.