"Az én szerelmesem, elment az ő kertébe..."

“Az én szerelmesem, elment az ő kertébe…”


“Az én szerelmesem, elment az ő kertébe,
a drága füveknek táblái közé,
hogy lakozzék a kertekben,
és liliomokat szedjen.” (Énekek 5.18)


Pécs egyik legszebb részén, Gyükésben, a Misina keleti oldalán, a Szent Bertalan kápolna közelében, – melyet bosnyák szőlőművesek építettek a 18. század közepén – él feleségével, Dorotival és három gyermekével Kósa Ferenc festőművész. Izgatottan léptük át a kertkaput, hiszen tudomásunk volt róla, hogy a művész úr amellett, hogy csodálatos képeket fest, egyúttal szenvedélyes kertész is. Doroti frissen sült almás pitével és limonádéval kínált, majd boldogan kezdett mesélni:

A nagy házakban sokszor megesik, hogy keresni kell a férjünket. Van, hogy mondani szeretnénk valamit, vagy egyszerűen megölelni, látni, vagy megkérdezni, hogy mi legyen az ebéd? 26 év házasság után, már tudom, hol kell keresni! A kertben, vagy a növényházban, a kaktuszok, pozsgások között, ahol éppen ültet, öntöz, rendszerez, szemlélődik, gyönyörködik és imádkozik. Ihletet vesz, hogy megfesse a kertet, amely körülvesz minket, mint egykor az első emberpárt az édenben. Panelban nőttünk fel mind a ketten, ezért gyakran kerestük fel a parkokat, szemlélődni, természetközelben, növények állatok között szerettünk volna lenni. Amikor összeházasodtunk, családi házba költöztünk, befogadtunk a saját cicánk mellé még kettőt a szomszédból, egy kutyát az utcáról és elkezdtük művelni a 300 négyszögöl kertünket. Gyümölcsfákat ültettünk, amik megeredtek és haszonnövényeket, krumplit, répát, babot, bár közben rá kellett jönnünk, hogy a mecseki föld nem igazán alkalmas konyhakertnek.

Az ifjú házasok néhány év alatt felújították, átépítették a házukat, megszülettek a gyermekeik, elkezdtek élni, nevelni, művelni, majd gyűjteni. Először kaktuszokat, mammillária, astrophytum, opuntia, tubinicarpus, gymnocactus, ferocactus fajokat, majd jöttek a pozsgások, adenium, euphorbia, lithops, cythosptemma és a legújabb szerelem a caudexes növények, akiket Doroti csak pocakhasúaknak hív. Mára több, mint 1200 féle, szebbnél- szebb kaktusz és pozsgás növény teszi különlegessé és díszíti az otthonukat!

“Egy szép tavaszi napon megkértem a férjemet, – folytatódik a történet – ,hogy segítsen kivenni a két ablak közül a kaktuszokat, hogy kicsit életre kelthessük őket a hosszú téli álom után. És akkor elkezdődött, mint az első látásra szerelem…, ugyanis én megelégedtem volna azzal a pár növénnyel, de ő többet látott bennük, és attól a naptól kezdve nap, mint nap egy újabb példánnyal állított be. Ahogy egyre bővült a gyűjtemény és már nem fértek el, az ablakok között építettünk egy csodaszép növényházat. Télen ott várják a tavaszt, nyáron a kertben növekednek tovább. A ki és behordásuk szó szerint egyre nagyobb terhet jelent, még szerencse, hogy közben megnőttek a fiaink is, hiszen gyakran csak az ő segítségükkel tudjuk átköltöztetni őket. Télen történik a növények rendszerezése nemzetségek szerint, igényeik felmérése a szakirodalom segítségével, hogy a legjobb körülmények között élhessenek.”

Mielőtt búcsúzunk, még körbejárjuk a kertet, ahol Kósa Ferenc elmondja, hogy nagyon gyakran merít ihletet a növényekből és egyébként is ideális modell minden fa és virág, hiszen alig mozognak és nem beszélnek semmit.

Fotó: Grósz I