A görögdinnyének már a bronzkor előtt sok változatát termesztették Egyiptomban, a Nílus gazdag, forró és párás ártéri környezetében. E növény, mely gyakran 14 kg-os dinnyéket érlel, ezen a vidéken ma is az egyik legfontosabb népélelmezési termék. A forró sivatagban vándorló izraeliták ezért is gondoltak vissza vágyakozással az egyiptomi “szép napokra”, ahol “ingyen” juthattak hozzá ehhez a fenséges szomjoltó táplálékhoz. Termését nyersen és lé formájában egyaránt fogyasztották, magját pedig pörkölve csemegeként árusították. A Szentföldön a Közel-Kelet legismertebb görögdinnye fajtája, arab nevén a “tarbuz” terjedt el.