A szír krisztustövis ma is gyakori Izrael forró síkságain és völgyeiben. Magassága többnyire 4-8 méter, de lehet ennél jóval magasabb is. Ágtövisei általában nem haladják meg az egy cm-t, de léteznek igen erős, hosszú tövisű változatok is, amelyek különösen alkalmasak lehettek töviskoszorú készítésére a tavaszi hónapokban. Kis, sárgászöld virágai egész nyáron át nyílnak, húsos, gömb alakú termései ehetők ugyan, de nem mondhatók ízletesnek. A nagyobb példányai minden más növényt kipusztítanak maguk körül, így fokozatosan magányossá válnak, vagy ligeterdő foltokat alkotnak, mint nálunk az akácfa.

Érdekesség, hogy a szír krisztustövis pollenje nem található meg a torinói lepel pollenjei között, ugyanakkor az európai krisztustövis és a vérfű pollenjei egyértelműen azonosíthatóak voltak a leplen. A szóba jöhető, körülbelül harminc növényfajból az előbb említett három valószínűsíthető leginkább, amelyből Krisztus töviskoszorúja készült.

(Kereszty Zoltán: “Nézzétek a mező liliomait…”)