A klímaváltozás következtében nyaraink egyre melegebbek, a hőhullámok pedig hosszabb ideig tartanak és egyre gyakrabban ismétlődnek. Mindez különösen a városokban jelent komoly kihívást, ahol a sűrű beépítettség miatt a levegő hőmérséklete jóval magasabb lehet, mint a környező vidéki területeken. Az ENSZ adatai szerint ma már a világ népességének mintegy 55 százaléka él városokban, és 2050-re ez az arány várhatóan eléri a 68 százalékot. Ezért egyre fontosabb, hogy településeinket úgy alakítsuk, hogy azok a nyári hőségben is élhetőek maradjanak.

A hősziget hatás ma már nem csak a nagyvárosok problémája. Luke Howard már 1818-ban bevezette a városi hősziget fogalmát. Lényege, hogy a sűrűn beépített területek – a beton-, tégla-, aszfalt- és egyéb burkolt felületek – napközben nagy mennyiségű hőt nyelnek el, amelyet csak lassan adnak le. Ennek következtében a városok éjszaka is nehezen hűlnek le, így a nappali forróság után sem érkezik valódi felfrissülés. Nyugodt, szélcsendes időben a belvárosi és a külvárosi területek között akár 8–10 Celsius-fokos hőmérséklet-különbség is kialakulhat.

A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy a városokban kevés a növényzet és a természetes párologtató felület. A talaj, a fák, a gyepek és a vízfelületek vidéken jelentős szerepet játszanak a környezet természetes hűtésében, míg a burkolt városi felszínek ezt a képességet nagyrészt elveszítik. Emellett a közlekedés, az ipar, az épületek fűtése és hűtése, valamint a légkondicionáló berendezések működése is további hőt juttat a környezetbe.

A városi hősziget nem csupán kellemetlen jelenség, hanem komoly egészségügyi kockázatot is jelent. A tartós hőség különösen megterheli az idősek, a kisgyermekek, a várandósok és a szív- és érrendszeri vagy légzőszervi betegséggel élők szervezetét. A forró éjszakák miatt a szervezet nem tud megfelelően regenerálódni, nő a kiszáradás, a hőguta és a keringési problémák veszélye. A magasabb hőmérséklet emellett kedvez a levegőminőség romlásának is, ami tovább fokozza a légzőszervi panaszokat.

Sokan a légkondicionáló berendezésekben látják az egyetlen megoldást, ezek azonban csak részben enyhítik a problémát. Miközben az épületek belső terét lehűtik, működésük során a külső környezetbe hőt bocsátanak ki, vagyis hozzájárulnak a városi hősziget erősödéséhez. Jelentős villamosenergia-igényük nemcsak a háztartások kiadásait növeli, hanem – amennyiben az energia fosszilis forrásból származik – az üvegházhatású gázok kibocsátását is fokozza. Így könnyen kialakul egy ördögi kör: minél melegebb van, annál több légkondicionáló működik, ami tovább növeli a városi hőterhelést.

A valódi megoldást ezért elsősorban a természetes klímaszabályozás jelenti. A fák, parkok, zöldfelületek és vízfelületek árnyékolással és párologtatással hűtik környezetüket, miközben javítják a levegő minőségét, megkötik a port, csökkentik a zajterhelést és élőhelyet biztosítanak számos növény- és állatfaj számára. Egy kifejlett lombos fa közvetlen környezetében több Celsius-fokkal is mérsékelheti a hőérzetet, az árnyékban lévő burkolatok pedig lényegesen kevésbé forrósodnak fel, mint a tűző napon lévő aszfalt, térburkolat.

A már sűrűn beépített városi területeken sokszor nincs lehetőség új parkok kialakítására vagy nagyszámú fa ültetésére. Ilyenkor különösen nagy jelentősége van a zöldtetőknek és a zöldhomlokzatoknak. A növényekkel borított tetők és falak nemcsak esztétikusabbá teszik az épületeket, hanem árnyékolják azok szerkezetét, mérséklik a felmelegedést, párologtatásukkal hűtik a környezetet, és hozzájárulnak a csapadékvíz visszatartásához is. A falakra futtatott növények emellett védik a homlokzatot az időjárás hatásaitól, és javítják a településképet is.

A természetes zöldfalak kialakítására számos növény alkalmas. Önállóan kapaszkodnak például a japán vadszőlő, az ötlevelű vadszőlő vagy a borostyán, míg a lilaakác, a loncfélék, a trombitafolyondár vagy a különböző iszalagok támrendszert igényelnek. A megfelelő növény kiválasztásánál érdemes figyelembe venni a fényviszonyokat, a talaj adottságait és a növény vízigényét, amelyhez a kertészetekben is hasznos tanácsokat lehet kapni.

A városi hősziget mérséklése nem kizárólag az önkormányzatok feladata. Magánszemélyként is sokat tehetünk élhetőbb környezetünkért. Egy árnyékot adó fa, egy futónövénnyel befuttatott pergola, néhány balkonláda vagy egy zöld homlokzat is hozzájárulhat ahhoz, hogy otthonunk és közvetlen környezetünk hűvösebb, egészségesebb és kellemesebb legyen.

A következő nyári hőhullámokra nem akkor kell felkészülnünk, amikor már tartósan 35–40 Celsius-fokos kánikula nehezíti a mindennapokat. A legjobb időpont a cselekvésre most van. Minden elültetett fa, minden zöldtető és minden növényekkel befuttatott fal egy lépést jelent afelé, hogy a települések ellenállóbbak legyenek a klímaváltozás hatásaival szemben. A természet ugyanis nemcsak szebbé teszi környezetünket, hanem a leghatékonyabb és legfenntarthatóbb „klímaberendezés”, amely egészségünket is védi. Ezt a természetes klímaberendezést nem kell bekapcsolni, nem fogyaszt áramot, nem bocsát ki hőt – egyszerűen csak nő.

Ezita okl. környezetmérnök